Az is egyértelmű, hogy egy egészségesen működő országban az ilyen kinyilatkozásoknak csakis egy végeredménye lehet: a bársonyszékből való sürgős eltávolítás. Nos, utóbbi nemhogy nem történt meg, de még egy komolyabb ejnye-bejnyére sem tellett a hatalom részéről Şova úr irányába. Eugen Teodorovici pénzügyminiszter ugyan próbálta menteni a menthetőt, elmagyarázva, hogy szó sincs a Brassó–Comarnic autópálya megépítésének elvetéséről, csak előnyösebb pénzügyi megoldást találtak, mint a Világbankkal való együttműködés (nem mellesleg olyasmit, ami már három alkalommal nem jött be), kormánytársa meredek baromságára a választ viszont elegánsan kikerülte. Rajta kívül azonban senki sem tartotta érdemesnek reagálni, és ez a szinte általános csend, ami igazán súlyossá teszi a közlekedési miniszter megnyilatkozását. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy egyáltalán nem árválkodik a mentalitással, mely szerint a fejlődés bizony veszélyes, óvatosan kell vele bánni, mert sohasem tudni, mi jön ki belőle.

Legalább ennyire aggasztó, hogy a nyilatkozatok terén sokszor banális kérdésekben igencsak aktív kormánypártok vezetőinek, netán a kormány többi tagjának ingerküszöbét most valahogy nem érte el, hogy egy stratégiai fontosságú intézmény vezetője – azon túl, hogy gazdasági szempontból hülyeséget mondott – gyakorlatilag a lakosság szegénységben és rabszolgasorsban tartásának szükségességéről beszélt, még ha áttételesen is.

A hatalom hanyag hozzáállásának két okát feltételezhetjük, és egyik sem túl vigasztaló. Az első, hogy a lojalitását leszámítva nem igazán veszik komolyan Şova urat, mert ők vannak a leginkább tisztában a korlátaival (melyek a jelek szerint igencsak szűkre szabottak), de ez így pont megfelel. Vagy pedig ők is úgy látják: sokkal biztonságosabb, ha továbbra is olcsó munkaerőpiac marad Románia (noha jelenleg már ez is kérdéses), és európai viszonylatban az utolsók között kullog az életszínvonalat és a létbiztonságot illetően, kiszolgáltatottan, és éppen ezért csak csínján bánnak azzal a fejlődéssel.