Az ötlet Mikes nagy hódolójától, a magyarországi Mónus Béla faragómester agyából pattant ki. Ő vállalta a kivitelezést is. Elképzelése szerint a fa üreges belsejében kápolnát alakít ki, ahová két személy is befér egyszerre. Ott leng Mikes szellemisége, a hely kiváló környezetet nyújt a gondolatokban való elmélyülésre, az emberek egymáshoz közeledésére. A fa külső és belső felszínét is kifaragja, nem feltétlenül művészi motívumokkal, inkább olyan alkotásra gondol, mely magában hordozza a kereszténység alapeszméje mellett a szeretetet, ahol lelki és szellemi megnyugvást kaphat az oda látogató – vontuk le a következtetést a művésszel folytatott beszélgetés után.
Mónus Bélát szó szerint a tölgyfa gyökerei alatt találtuk. Ottjártunkkor két méter mély gödrön dolgozott a famatuzsálem belsejében. A föld alatti üreget vasbetonnal töltik ki, ez adja majd a kiszáradt fa egyensúlyát, nem dőlhet ki a szelek nyomásától – magyarázta a művész.
– Honnan jött a Mikes-tölgy belsejében kiépítendő kápolna ötlete? – kérdeztük.
– Nem voltam biztos benne, hogy ez egy tömör fa, de miután feltártam belsejét, rájöttem, hogy olyan, mint egy kémény, fel végig üres. Mivel a fa mérete megengedi, úgy gondoltam, belsejében egy kétszemélyes kápolnát alakítanék ki.
– Megfogalmazta a kápolna rendeltetését is?
– Nagy tisztelője vagyok Mikes Kelemennek, égi jó barátomnak, így ennek a tölgynek is. Különleges affinitásom van Mikes irányába.  Mikor meghallottam, hogy ez a fa kiszáradt, mindent félretettem, ide siettem, belefeszülök, hogy az ötletet kivitelezzem. Ha tömör lett volna a fa, belsejéből egy szobrot alakítottam volna ki. De szinte azt mondom, így jobb, inkább örülök, hogy üreges, így különlegesebb lesz a tér. Egy gyűjtőpont lehet, ahová az elszármazottak eljöhetnek feltöltődni. De a visszacsábítás épp aktuális, hívó szó lehet például a magyarországi kitelepedést választóknak is.

– Sajátos szellemisége lesz a kápolnának?
– Aki ide belép, egy ezoterikus térbe érkezik. A 340 éves fa olyan gondolatokat inspirál az erre fogékonyaknak, amitől megnyugodhatnak, életük jobbulását remélhetik. Én kipróbáltam, és innen kapok új és újabb ötleteket.
– Ezek a gondolatok az elképzelt kápolnára és környezetére is vonatkoznak?
– Van már elképzelésem arról, milyen motívumokkal faraghatom ki belülről és kívülről is a fatörzset. Mindenképpen a kereszténységgel kapcsolatos gondolatok lennének ezekben a munkákban, domborművekben, kisebb szobrocskákban. Van a fejemben egy Mikes-portré is, amit szeretnék ráfaragni.
– Idegen anyagokat is beépít, vagy csak a fa épen maradt részéből dolgozik?
– Kisebb fülkéket fogok kialakítani az épen maradt fatörzsben. Vastagsága 15 centi körüli, ez nem engedi meg, hogy teljes alakot faragjak. Nem kell idegen anyagból dolgoznom, hiszen ennek a fának van hulladéka, ami felhasználható. Gyakorlatilag beültetném a szobrokat. Nem szomorúságot kell majd  sugallnia, hanem  gondolatokat.
– Valójában semmi sem veszik el a fából?
– Nem. Például a megmaradt kéregből, amit leszedtünk róla, sepsiszentgyörgyi ismerősöm, Tamás Olivér készít  emléktárgyakat.
– Ha két ember egyszerre lesz a fa belsejében, a tér nem engedi majd, hogy eltávolodjanak egymástól. A megbékélés fészke is lehet a kápolna?
– Itt csak a közeledésre, a megbékélésre lesz hely. De arra is gondoltam, hogy az ifjú párok itt is kimondhatják az igent. Ebben a térben, a külvilágtól elzárva a jövőjüket megalapozó gondolatok is születhetnek. De azt is elképzelem, hogy válófélben lévő párok itt elmondhatják egymásnak panaszaikat, kereshetik a békességet, és adhatnak maguknak egy újabb esélyt.
– Véglegesek a tervek, vagy van még helyük további elképzeléseknek is?
– Épp most, mikor a fa gyökerei alatt dolgoztam, támadt egy teljesen új gondolatom. El tudom képzelni, hogy a fa belsejében kutat is lehetne ásni. Ezt még senkinek nem mondtam, ebben a pillanatban fordult meg a gondolat a fejemben. Megpendítem a polgármester úrnak, hátha vevő lenne rá. De bármi módosulhat. El tudom képzelni, hogy a fa mellett földalatti, boltíves kápolnát lehetne kialakítani, amelyet egy ugyancsak földalatti alagúton át lehetne össze­kötni a fa belsejében lévő kápolnával. Ehhez hihetetlen mennyiségű pénz kellene. De ha lenne olyan mecénás, aki ezt fölkarolná, megvalósítható.

– Itt lehet majdan a zágoni zarándokhely?
– Mikes ötven évet, egy emberöltőnyit töltött száműzetésben, országától, családjától távol. Mikes szellemiségében  inkább azok számára lehet zarándokhely, akik elszármaztak, elmentek.
– Ránézésre úgy tűnik, a másik Mikes-tölgy is végnapjait éli, egyik fele már kiszáradt. Mi lesz a sorsa?
– Nem is tudom, hogy van-e véletlen, vagy eleve el van rendelve minden, onnan, felülről irányítanak minket, kis porszemeket. Amíg itt dolgoztam, megjelent egy úriember, akiről kiderült, a fák doktora. Úgy jegyeztem meg: Zoltán fadoktor. Azért jött Zágonba, mert tudni akarta, hogyan állnak a Mikes-fák. Az egyik már meghalt, a másik haldoklik, de ő kidolgozott egy tervet, hogy az élő fát megmenthessék. Azt mondja, ötven évvel hosszabbítható meg az élete. Ehhez fel kell tölteni a talajt, meg kell szabadítani a gombától, kezelni kell. Ő vállalta, hogy egyetemistákkal eljön, elvégzi a munkát. Nyár végén, ősszel már itt is lesznek, azt mondta.
– Ön mikor végez a munkával?
– A polgármesterrel abban állapodtunk meg, hogy szep­temberre készül el, azon vagyok, hogy így is legyen.

Nem feledik Mikes rodostói házának hasonmását
A zágoni önkormányzat, polgármesteri hivatal a maga során mindent megtesz, hogy a művész elképzelése megvalósuljon. Önerőből, külföldi segítséggel, de az anyagiak nem jelenthetnek akadályt – nyomatékosította faggatózásunkra Kis József polgármester.
A Mikes-kert területrendezése a közeljövő tervei között szerepel. A tölgyek körüli 600 négyzetméteres területet Nagy Izabella térítésmentesen adta az önkormányzatnak, így nincs akadálya a további befektetéseknek – mondta a köz­ségvezető.
Évekkel korábban nagy fellángolás övezte a tervet, mely szerint Zágonban felépítik Mikes rodostói, Magyar utcában található házának pontos mását, amit a kassai Rákóczi Múzeum mintájára Mikes Kelemen Múzeumként működtetnének. Az épület helyét is meghatározták: a Mikes–Szentkereszty-udvarház parkjának egyik sarkában, a kúria épületével átellenben (azon a helyen évtizedekkel ezelőtt egy helyi néprajzi múzeum gerendaépületét húzták fel, de soha nem fejezték be, s a faépület tűzvész martaléka lett – szerk. megj.). A terv azonban „füstbe ment”, a támogatásról szóló ígéretek nem váltak valóra, de az ötlet él, és amint Kis József  ígéri, a jövőben jobban odafigyelnek erre a fontos elképzelésre is.

A figurális szobrok mestere
Mónus Béla nem idegen Zágonban. Ezelőtt húsz évvel letörött az egyik Mikes-tölgy hatalmas ága. A művész fantáziát látott benne, a fatörzsnyi ágból megfaragta az öreg Mikest, az Édes nénét és a keresztre feszített Krisztust. A műalkotás 1999 óta ott áll a Mikes–Szentkereszty- udvarház parkjában, időközben, hogy óvják az idő viszontagságaitól, tetőt húztak fölé.
Mónus egy másik Mikes-szoborkompozíciót is faragott, amelyet a budapesti Rodostó Alapítvány és a Rákóczi Szövetség állíttatott, és 2000-ben avatták fel a rodostói központi parkban (Baris ve Ozgurluk Parki). Az alkotásban középen Mikes, balra a néne, jobbra Kőszeghy Zsuzsi áll (forrás: kozterkep.hu).
„Mónus Béla elsősorban figurális szobrokat készít. A zömmel egy törzsben megálmodott figurái sokszor angyalok, melyek zenélnek, egyedül vagy csoportban, vagy éppen lenéznek a halandókra. Guggolnak, állnak, ülnek. A lányarcok mellett öregasszonyokat is farag. A kereszt tövéből imádkozó, öreg Mária, a befont hajú férfipárja mellett álló parasztasszony, Bánszky Pali bácsi emlékére faragott kopjafás siratóasszony csoport vagy a pletykás vénasszonyok mind hasonlók, és mégis különbözőek. A faragott, kinyitható, figurális szárnyas­oltárai a mai lakásokban is »szent sarkot« képezhetnek. A borostyán összefonódó szövedékében megjelenített megfeszített Krisztusok, a csoportos pásztorok és háromkirályok, a Japántól Rodostón keresztül Zágonig felállított síremlékek mind Mónus Béla munkái. Aki nemcsak farag, de zsűrizik is. Emberséggel, becsülettel, határozott véleménnyel, senkit nem bántva meg, ahogy nagyon nehéz. De neki ez is sikerül” – méltatták Mónus Béla munkásságát 2016-ban a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban kiállításának megnyitóján (forrás: hagyomanyok haza.hu).