A nacionalista kapálózások erejének nagy részét természetesen Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusványosi üzenetei kötötték le, de „szerencsére” néhány éber társuknak alkalma nyílt a háttérben zajló székely-magyar aknamunkára is odafigyelni, így a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fóruma a Nemzet Útja elnevezésű szervezettel közösen, nagyjából kétszáz honfitársukkal felvonultak Bukarestbe kissé tüntetni – a magyar nyelv ellen, amely, ha ők nincsenek, még a végén hivatalossá válik a román mellett.

A magyarellenességéről híres Alexandru Cumpănaşu, az Országos Koalíció Románia Modernizálásáért mozgalom vezetője sem hagyta el a barikádot, vigyázó tekintetét Sepsiszentgyörgyre vetette, és így az egész világ tanúja lehetett, amint éppen a román himnusz napján újabb borzalmat követnek el: a polgármesteri hivatal homlokzatára gyászlobogót helyeznek a trikolór mellé.

A fórumosok felvonulása nem számíthatott meglepetésnek, elvégre már a közigazgatási törvénykönyv elfogadását követően jelezték, hogy ők bizony a fővárosba vonulnak a kisebbségi nyelvhasználati küszöb eltörlése (?!), illetve az állami intézmények idevágó kötelezettségei miatt. A tiltakozókat összecsődítők nagyvonalúan eltekintettek attól a ténytől, hogy időközben a jogszabály az ellenzék alkotmányossági óvása nyomán elakadt, magyarán még nincs érvényben. Legalább ennyire hanyagul kezelik azt a kérdést is, hogy minden ilyen és hasonló megnyilvánulásukkor jobb esetben a pár százat ha eléri a székelyföldi románok megmaradásáért aggódók száma. Ráaásul ezek a zászlólengető, unalomig ismert és nem egy esetben rég okafogyottá vált szlogenek ismételgetésében kimerülő alkalmak a legritkábban szerveződnek spontánul. Érdeklődnénk ezért: ki, vagy mi nevében is folytatja „áldásos” tevékenységét a fórum, kinek a fájdalmáért száll síkra?

Ami Cumpănaşu Facebook-on elkövetett kirohanását illeti, ez még a fórumosok szintjét is alulmúlja. Elég nehéz elképzelni, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzatánál árgus szemekkel figyelik, mikor, melyik román szimbólum ünnepnapját tartják, és kizárólag erre az alkalomra készenlétben tartanak egy fekete zászlót. Halkan megjegyeznénk: az egész zászlóhisztéria kegyeletsértésnek is tekinthető, elvégre mégiscsak a város egyik díszpolgárának elhunyta okán került ki a zászló, amint történt az január 24-én is, a kis egyesülés napján, véletlenül sem provokatív céllal tehát, ahogyan akkor is igyekeztek egyesek beállítani.

Persze mindez a magukat utolsó mentsvárként láttató mélyromán érdekvédőket miért is érdekelné, amikor – akár a nevetségesség árán is – egy egészséges műbalhéval újból felkorbácsolhatják a székelyföldi román–magyar együttélés önmagában egyébként csendesen fodrozódó állóvizét, fenntartva az állandó veszély mítoszát, egyúttal leróva megbízóikkal szembeni kötelezettségeiket is.