Ez történt az üdülési jegyekkel is, amelyek már megjelenésük előtt felháborodást keltettek, mert csak az 1,2 millió közalkalmazottnak szavatolja az állam törvény által, 4 millió munkavállaló üdüljön a saját pénzén, ha a munkaadó úgy dönt, nem részesíti dolgozóit ilyen jellegű kedvezményben. Több százezren már vissza is tértek az államilag támogatott üdülésből, míg mások még meg sem kapták az 1450 lejes jegyet. Utóbbiak közé tartoznak az állami kórházak alkalmazottjai, az egészségügyi miniszter ugyanis úgy gondolja, a kórházak saját költségvetésükből fedezhetnék a szóban forgó kiadásokat.

Sorina Pinteának, aki maga is kórházigazgatói székből nyergelt át fél esztendővel ezelőtt, tudnia kellene, hogy a szolgáltatások ellenértékeként kapott összegek éppen csak túlélésre elegendőek, a kórházak többsége komoly anyagi gondokkal küzd, nincs, ahonnan milliókat előteremteniük, hogy támogassák alkalmazottaik üdülését. Érthető, hogy a Sanitas szakszervezet nem hagyta szó nélkül, követeli, hogy a mentőszolgálatoknál, vérközpontokban, közegészségügyi igazgatóságokon dolgozókhoz hasonlóan a kórházi alkalmazottak is kapjanak vakációs jegyet, és azon sem lehet csodálkozni, hogy a családorvosok újból becsapottnak érzik magukat, mert a fizetésemeléshez hasonlóan ebből is kimaradtak.

Úgy tűnik, a másfél milliárd lejes üdülési büdzsé mégsem áll az ország rendelkezésére, amolyan szűkös bőségről van szó, mégis ennél is többet ígér a kormány jövőre: december 1-jétől a jelenlegi minimálbérrel, azaz 1900 lejjel egyenlő üdülési pótlékot kapnak a közszférában dolgozók. A hírnek örvendenek az érintettek, de még inkább a turisztikai egységek, mert akkor készpénzben fizetnek a vendégek, és nem kell két hónapot várniuk az üdülési csekkek ellenértékének átutalására, mint jelenleg. Hogy lesz-e anyagi fedezet a 450 lejes emelésre akkor, amikor a jelenlegi szükségletre sincs, mit sem számít a kormánynak, az ígéret nem kerül pénzbe. Ha pedig mégis beváltja ígéretét, a dolog még inkább sántít, mert az eredeti cél az volt, hogy az üdülési jegyek felhasználásával lendítsék fel a hazai turizmust, a készpénzben folyósított üdülési pótlék sorsa ellenben nem követhető, mindenki arra költi, amire akarja.

Szikrányi stabilitás nélkül váltakoznak a törvények, és az még csak hagyján, hogy ez történik az üdülési támogatás körül, a baj az, hogy minden ágazat megszenvedi a kapkodást. Kormányok, miniszterek jönnek, mennek, alapvető jogszabályokat módosítanak egyik napról a másikra, és maholnap az sem biztos, ami eddig kőbe vésve tartotta magát. Ingatag talajra pedig nem lehet biztonságos jövőt építeni.