2006-ban az MTA könyvtárának jubileumán
Elhunyt Jakó Zsigmond, az MTA tiszteletbeli tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje, a pályáját még a második világháború előtt elkezdő történésznemzedék utolsó képviselője. Nevéhez fűződik az erdélyi magyar tudományosság egykori fellegvárának, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek az újjáteremtése a rendszerváltás után.
Biharfélegyházán született 1916. szeptember 2-án. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (1959 után Babeş—Bolyai) Tudományegyetemen tanít, 1947-től professzori minőségben. 1949—1981 között nyugdíjazásáig a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa.
1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. Szakmai-emberi tekintélyével az erdélyi magyar tudomány érdekeit képviselte a magyar és román állam hivatalos tényezői előtt, az erdélyi magyar tudományos intézmények munkatársai szemében pedig elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, egyben a feladatok elvégzésének ösztönző számon kérője.
A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteletbeli tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora, számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. 1990-től 1994-ig az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt.
Temetése október 31-én lesz a kolozsvári Házsongárdi temetőben.