A tőzsdei válságról már jó ideje hallani, 2008-ban a tőkepiacokon, a nemzetközi és itthoni tőzsdéken (értéktőzsde + árutőzsde) sorozatos és pótolhatatlan veszteségeket generáló problémával küszködtek a befektetők. Még a legszkeptikusabb gazdasági és pénzügyi elemzők sem gondolták volna, hogy 2008 végére a világszintű pénzpiaci veszteség eléri a huszonnyolctrillió dollárt. Az sem volt előre látható, hogy a nemzetközi tőzsdeindex, az MSCI 42 százalékos visszaesést regisztrál. Kimondani is nehéz ezt a tőkésítési deficitet, hát még számokban leírni!
2008 a világméretű pénzügyi válság éve volt, mely meglepetésszerű, sokkoló eseményként hatott a makrogazdasági szereplők (háztartások, vállalatok, nonprofit szervezetek, államok) életére, melyek létfontosságú, gazdasági és pénzügyi egyensúlyt biztosító szerepet játszanak a globális üzleti világban. Ezek persze a továbbiakban sem szűnhetnek meg létezni, minden padlóra terített játékosnak fel kell tápászkodnia, vissza kell nyernie a válságot megelőző piaci pozícióját, sőt, konszolidált pénzügyi állapotot kell kialakítania, aktívan részt kell vállalnia az egyetemes értékteremtés otthoni és nemzetközi folyamataiban.
A szakértők az ilyen típusú válságot nagy/mély pénzügyi depressziónak is szokták nevezni, és az amerikaiak utóbbi időben eszközölt intézkedései alátámasztják, hogy egyes államok megközelítették, mások pedig fölül is múlták az említett állapotok határait. Egy másik kellemetlen dolog, egyfajta olaj a tűzre az elmúlt év folyamán az volt, hogy bizonyos fontos nyersanyagok esetében (olaj, arany, gabona stb.) a fogyasztóknak a világpiacon előzmények nélküli drágulásokat kellett elszenvedniük.
Reménységre adhat viszont okot, hogy tapasztalt nemzetközi, pénzügyi szakértők arról biztosítanak: a tetemes veszteségeket okozó pénzügyi depresszió globális összefogással és szakszerű rehabilitációs terápiával tünetmentesen kezelhető. Ezzel magam is egyetértek, de sietek hozzátenni: nagyon fontos az azonnali erőteljes cselekvés. Minél tovább húzzuk-halasztjuk az életmentő beavatkozást, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy mielőtt a műtőasztalt elérné, a beteg fűbe harap. Hiszen minden idők leghatásosabb katasztrófaelhárító intézkedései akkor hozták meg a várt eredményt, ha gyakorlatba ültetésük késlekedés nélkül, idejében megtörtént. Előrejelzések szerint a pénzügyi válság folyó év második felében és ott fog véget érni, ahol annak idején elkezdődött: az Amerikai Egyesült Államokban. Itt ugyanis már ezermilliárd dolláros speciális krízisfelszámoló alap áll az adminisztráció rendelkezésére, melyet jól kidolgozott és hatékony gazdaságserkentő stratégia alapján használnak fel.
Azok kedvéért, akik nem igazán értik, miképpen okozhat nekünk, egyszerű, székelyföldi halandóknak veszteséget egy ilyen nemzetközi pénzügyi válság, engedjék meg, hogy egy példa segítségével kissé egyszerűsítsünk. Megközelítőleg két esztendővel ezelőtt az egyik, mindenki által ismert SIF-részvény körülbelül 3 (három) lejt ért darabonként. Annak reményében, hogy az elkövetkező időszakban áruk megduplázódik, egyik atyánkfia húszezer ilyen papírt vásárolt. Ez a befektetése 60 000 új lejbe (600 millió régi lej) került. A múlt év végére a pénzügyi válság következtében a beszerzett részvények ára 0,50 lejre csökkent, s ma nem adnak érte többet, mint 0,30 lejt. Így a részvénycsomag értéke (20 000 x 0,30) mindössze 6000 lej lett. A veszteség tehát jelentős, ugyanis a befektetett pénzösszeg és a részvények jelenlegi értéke — melyért eladhatók — közötti különbség (60 000 — 6000) pontosan 54 000 lej. Hát az az igazság, hogy ez és az ehhez hasonló érvágások igencsak megtornásztatják a befektetők szürkeállományát. És mit tesz ilyenkor az elkeseredett atyánkfia? Ahelyett, hogy higgadtan mérlegelne, és türelmesen kivárná, hogy üljön el a vihar, pánikba esik, és elköveti élete legnagyobb tévedését: potom áron eladja részvényeit. Nos, a pénzteremtés és a pénzforgatás tudományában jártas szaktekintélyek szerint ez az, amit nem szabad megtenni. Azt állítják, ez az a pillanat, amikor elérkezik a befektetések, felvásárlások (a beszállás) ideje, ha netalán elkölthető tartaléktőkével rendelkezünk. A nagyvilágban számtalan részvénykereskedő használta ki már a pénzügyi mélypontokat, és bátor lépéseinek köszönhetően ,,olcsón veszünk, drágán adunk" alapon bevásárolt, kivárt, és a pénzügyi vihar elmúltával, amikor az árak ismét az egekbe ugrottak, drágán eladott. Ezt néhány éven át jó párszor megismételte, és bizonyára mondanom sem kell, hosszú távon mi lett az eredmény: dollár(ban) milliomos.
