Elsős unokámat kísértem szépen szóló megnyitó ünnepségre. Sajnos, hosszú lére engedték, amúgy jól sikeredett. Nem úgy az ábécéskönyv, melyet kézhez kaptak, s melyet szerencsére a tanító néni ábécéskönyvnek mondott az osztálybeli megnyitón.
A címlapon ugyanis ez áll: Magyar anyanyelvi kommunikáció. Bár e címmel máris a béka feneke alatt képzelem oktatásunk színvonalát, hallhattam, érezhettem a tanárok, tanítók, oktatók, nevelők szavaiból, hogy hála az égnek: nem kell ezúttal sem általánosítani!
Bízzunk pedagógusainkban, hogy ők az idegen szavak burjánzása ellen is tesznek majd, s nem például román meg angol s más szavakkal vonják el elsőseink figyelmét arról, hogy nekik épp anyanyelvükről kéne tanulniuk minél többet s minél helyesebben. Egyesek idegen szavakkal kérkedve leplezik tudatlanságukat. Remélhetőleg itt nem erről van szó. Idegenesen kifejeznem magam nem jelent távolról sem egyet azzal, hogy szakszerűen – legtöbbször épp ellenkezőleg.
Ki adja ki a tankönyvet? A Kreatív Kiadó, amelyik ugyanazon könyvben máshol sajnos rövid i-vel írja, tehát helytelenül saját megnevezését. Nem jó jel ez a tanácstalanság, következetlenség: hiba bizony. Ahogy az is, hogy elsőseink kezébe nem olyan tankönyv kerül, melynek címe: Ábécéskönyv vagy Magyar nyelv (például). S mindjárt az elején a román himnusz szerepel, románul. Ugyan miért?!
Nem szedem szét, nem elemzem az egész könyvet, remélem, hogy több írható javára, mint rovására. Bízom benne.
Javító szándék vezérel, meg az, hogy gyermekeinket, unokáinkat óvjuk a rossztól, a bajtól, a helytelentől nyelvi vonatkozásban is. Ezért nem érthetek egyet azzal, hogy az elsősnek a kertről projektet kell készítenie, s nem tervet vagy leírást, s hogy a könyv kompetenciákról ír és nem képességekről, bizonyos készségek, jártasságok kialakításáról, fejlesztéséről.
Nem nagy felhajtás, de komoly odafigyelés, hozzáértés segítse azokat, kik előtt valóban ott a jövő, mely nem gond, ha nem perfekt (azaz tökéletes), ha nem egészen korrekt (helyes) politikailag (érdekvédelmi, illetve pártszempontból), de lehetőleg jobb annál, ami előttünk, idősebbek előtt állt valamikor elsős korunkban…
Higgyék el, nem baj, ha nem „kommunikálunk” olyan sokat, s inkább beszélgetünk, társalgunk, kapcsolatot teremtünk (lehetőleg jót) egymással.
Zsigmond Győző
