Mai válságboncolgató elemzésünkben induljunk ki az izlandi pompás fejlődés és pazar panoráma csődjéből. Izland mindössze 275 000 főt számláló kis ország, és a valamikor aktív vulkánjain és gyönyörű tengerpartjain kívül nem igazán bővelkedik nyersanyagban. Mégis a vadászatból, halászatból évszázadokon át fenntartott társadalom aránylag rövid idő alatt káprázatos fejlődést ért el, 2007-ben már a világ egyik legfejlettebb állama.
Nyilvánvaló, hogy erre csak jelentős tőkeráfordítással, magas szintű eladósodási ráta mellett voltak képesek. És akkor jött a nemzetközi pénzügyi válság, az ország adósságállománya saját nemzeti össztermékének a hatszorosára emelkedett. A bankokat, melyek a hatalmas hiteleket kezelték, államosították, hogy az országot megmenthessék a teljes katasztrófától, de a bankrendszer csődje csakhamar országos szintű gazdasági válsággá alakult. A nemzeti valuta (izlandi korona) árfolyama 50 százalékot csökkent, a napi árfolyam kiszámíthatatlan lett, és az izlandi gazdaság összeroppant.
Futótűzként terjedt a kétségbeesés, a hazai felelős vezetők is feltették a kérdést: kerülhet-e Románia pénzügyi szempontból ilyen helyzetbe? A Román Nemzeti Bank szakemberei biztosítottak arról, hogy a jelentős tőzsdei áresések és az elszenvedett veszteségek ellenére sem kell tartanunk a pénzügyi összeroppanástól, ugyanis a romániai bankszektor elég erős ahhoz, hogy ellenálljon. Azt szoktuk mondani, minden rosszban van valami jó, hát ebben a bizonytalan globális pénzügyi fennakadásban is jól jött — kivételesen még örülhetünk is neki —, hogy bankjaink folyamatosan ,,kizsigerelték" ügyfeleiket, mert fogyasztóik hátán fokozatosan izmosodva, meggazdagodva, a nemzetközi pénzügyi viharban stabilak lehetnek.
Megtörténhet, bár nem biztos, hogy 2009-ben súlyosbodik a helyzet, de a földkerekség minden kormányának érdeke, hogy a nemzetközi tőzsdei és pénzügyi válság gazdasági válsággá alakulását megakadályozzák. Az is igaz azonban, hogy a gazdasági válságok a kapitalizmus természetes velejárói. Dr. Tóth András nemzetközi pénzügyi tanácsadó azt állítja, hogy ,,a gazdasági válságok ugyanúgy hozzátartoznak a kapitalizmushoz, mint az emberi léthez a nátha: rendszeresen visszatérő átmeneti kellemetlenség, ami edzi az immunrendszert".
A következőkben bemutatandó, kisembereknek szóló válságkezelő tennivalók összefoglalója is tőle származik, melynek előírásai nem térnek el a ,,békeidőben" érvényes szabályoktól, csak válság idején fontosságuk élet-halál kérdése.
1. Rövid távú tartalékok — ezek most kulcsfontosságúak. Legalább három-, de inkább hathavi megélhetési tartalékának mindenkinek lennie kell viszonylag könnyen elérhető formában: bankbetét, pénzpiaci alap. Ugyanis, ha tényleg válság lenne, ez azzal jár, hogy a munkahelyek bizonytalanabbakká válnak, és szükség esetén egy állásváltást ki kell húznunk a tartalékainkból. Mindenképpen készítsünk magunknak egy forgatókönyvet: mi lenne, ha máról holnapra kirúgnának az állásunkból...
2. Kiadások kontrollja — ez megint létkérdés. Jó időkben esetleg elmegy, hogy kicsit néha többet költ az ember, mint amit keres, és hitellel pótolja. Rossz időkben ezzel akár mindenét is elveszítheti. Tessék háztartási naplót vezetni! (Azaz pontosan írják, hogy mire mennyi pénz megy el.) Tessék minden kiadást háromszor meggondolni! Luxusholmik vásárlását, autócserét, pláne újabb hitel felvételét legjobb egy időre elfelejteni.
3. Hitelek — erre most nagyon oda kell figyelni! A fogyasztási hitelt mindenképpen kerülni kell, ha lehet, a meglévőket is építsük le. Lakáshiteleknél, ha régiek, vagy nagyon kiélezett a családi költségvetés, érdemes szakemberrel átnézetni, esetleg konvertálni valami megfelelőbbre.
4. Biztosítások — ez jó időben luxusnak tűnik, rossz időben viszont létkérdés, hogy minden értékén biztosítva legyen. Nehéz időkben egy betörés, kocsiösszetörés stb. biztosítások híján csődbe juttathatja a családot!
5. Ingatlanok — válságos időkben az ingatlanárak esnek, és sokkal nehezebb eladni. Viszont jó áron lehet ingatlanokat vásárolni!
6. Hosszú távú befektetések — szerencsére egyre több embernek van nyugdíjcélra, gyerekeinek hosszú távú tőkefelépítési konstrukciója. Ezek, ha jók, akkor részvény típusú alapokban vannak. Amikor ennyire alacsonyak az árfolyamok, nagyon olcsón juthatunk hozzá: ugyanannyi pénzért akár kétszer annyi befektetési egység is kapható. Aki sokat akar hosszú távon keresni, annak részvényalapokba kell tennie a pénzét, még ha elő is fordul, hogy átmenetileg lemegy az értéke! Amennyiben bármilyen részvényalapú megtakarítással rendelkezik: ne adja el most! Semmiképp sem... az olyan, mintha a pénze felét kidobná a kukába.
