Felcsendült a székely himnusz
Szentendre, a művészetek városa
Festői környezetben, a magyar főváros közelében a Duna-kanyar egyik legszebb település, Kézdivásárhely első hivatalos magyarországi testvérvárosa. Kedvelt kirándulóhely, melyet évente több millió turista keres fel a világ minden tájáról. A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be.
Ennek a felvirágzásnak az emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Dimbes-dombos utcáin és a Duna-parton sétálva bennünket is magával ragad a város sajátos varázsa. A nyugodt kisvárosi élet a múlt század eleje óta vonzza a művészeket. Több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész, színész él és alkot a városban. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mintegy hatvan hektáron népi építészetet és hagyományos népi életmódot bemutató kiállításokat tekinthetnek meg a látogatók. A kiállításokat kézműves-bemutatók, folklórműsorok, színházi előadások egészítik ki. Szentendrén mindig történik valami. A háromszéki kisváros, Kézdivásárhely és Szentendre akkori vezetői, Bokor Zoltán és Vincze Benjámin, illetve Krajcsovits Istváné 1990. április 27-én Zilah küldötteivel egy időben írták alá a testvérvárosi szerződést. A két város között azóta is virágzó és sokoldalú a kapcsolat. Mindehhez a Miakich Gábor volt polgármester és országgyűlési képviselő által vezetett Testvérvárosi Kapcsolatok Egyesülete is nagymértékben hozzájárul.
Hármas kopjafa
Kézdivásárhely küldöttsége Románia budapesti nagykövetével
1990 tavaszán szentendrei küldöttség járt a céhes városban, segélyszállítmányt hoztak. Ennek a delegációnak egyik tagja Jolsvai Arisztidné önkormányzati képviselő, az Izbégi Baráti Kör vezetőségi tagja volt, aki annak idején székely kapu állításáról tárgyalt a kézdivásárhelyiekkel, de végül hármas kopjafa mellett döntöttek. Az év nyarán három kézdivásárhelyi fafaragó, István Sándor, Sándor István és e sorok írója egy hetet töltött Szentendrén, ahol díjmenetesen három, két és fél méter magas kopjafát faragtak. Decemberben az Izbégi városrészen, a Csicserkó-dombon ünnepélyes keretek között néhai Adorján Kálmán zilahi református lelkész megáldotta a kopjafát. A betonalapba, egy nagyobb palackba zártan elhelyezték Tőkés László akkori beszédeit, a sajtóban megjelent híreket, az akkori pénzeket és a kopjafakészítők fényképét. Az eseményen a kézdivásárhelyi fafaragók nem lehettek jelen. Azóta az Izbégi Baráti Kör minden esztendőben ünnepséget szervezett a kopjafáknál, emlékezett a román forradalomra, de ilyen méretű ünnepség, mint a mostani, eddig még sosem volt.
Maholányi Pál bemutatta a három faragómestert
Négyes esemény
Szentendre városa ebben az esztendőben ünnepli ezeréves fennállását. A jubileumi év kiemelkedő eseménye augusztus 20-hoz kapcsolódott, amikor Szentendre hat testvérvárosából érkezett küldöttségek jelenlétében emlékeztek meg a kopjafáknál a román forradalom huszadik évfordulójáról, valamint a magyar államalapítás ünnepéről, majd a városháza dísztermében Szentendre és a németországi Wertheim közötti testvérvárosi szerződés aláírásának huszadik évfordulójáról. Dr. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere és Maholányi Pál, az Izbégi Baráti Kör elnöke a négyes ünnepségre, melyet augusztus 19—23. között tartottak, a német, francia és angol testvérvárosi küldöttségek mellett Kézdivásárhely és Zilah képviselőit is meghívta. A céhes várost a három fafaragó és Dobolyi Árpád irodavezető, Zilahot pedig Kerekes Edit RMDSZ-elnök és Veress Ernő mérnök, magánvállalkozó képviselte.
A román forradalomra és szent királyunkra emlékeztünk
Az augusztus 20-i Csicserkó-dombi ünnepségen két jeles személyiség, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Ireny Comaroschi, Románia rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete is jelen volt. Az ünnepségen a testvérvárosi küldöttségekkel együtt mintegy kétszázan vettek részt. Magyarország és Románia nemzeti himnuszát követően elsőként dr. Dietz Ferenc polgármester mondott köszöntőbeszédet, felidézve a közel húsz évvel ezelőtti romániai eseményeket, amikor 1989. december 15-én Tőkés Lászlónak köszönhetően elkezdődött a rendszerváltás, a kommunizmus és a diktátor bukása Romániában. Azt is elmondta, hogy Szentendre számára rendkívül fontos a határon túli magyarság, a vele való együttérzés, együtt gondolkodás, hiszen példaképül állítja maga elé annak megmaradását, tisztaságát, hazaszeretetét, a lokálpatriotizmust. Szentendre azon igyekszik, hogy minél tartalmasabb legyen viszonya Kézdivásárhellyel és Zilahhal, rendszeresek a kulturális és gazdasági kapcsolatok — hangsúlyozta a polgármester. Maholányi Pál szintén a romániai forradalmi eseményeket és Tőkés László hősies helytállását méltatta, felidézve a szentendrei küldöttség szilágysomlyói, zilahi és szilágymenyői látogatását, amikor 1990 első napjaiban segélyszállítmányt vittek Erdélybe, felkeresték kényszerlakhelyén a romániai forradalom szikráját, Tőkés Lászlót. Beszéde végén köszönetet mondott a három fafaragónak az áldozatos munkáért, hiszen saját kocsijukkal, saját költségükön utaztak Szentendrére, és munkájukért egy forintot sem kértek. Ireny Comaroschi nagykövet asszony magyarul, románul, angolul, németül és franciául köszöntötte a jelenlevőket, majd románul mondta el beszédét, köszöntötte a magyar népet, az ezeréves Szentendre lakóit nemzeti ünnepük alkalmából. Szeretettel üdvözölte Tőkés Lászlót, akit elmondása szerint szívéhez nagyon közelinek érez, kiemelve a húsz évvel ezelőtti szolidaritást a románok és magyarok részéről, akik egy emberként alkottak Temesváron élő falat Tőkés László körül. Mindkét országban megvan az erős politikai akarat a további együttműködésre — mondotta a nagykövet. Ezt követően Tőkés László elmondta: annak idején ő beszélte rá a szentendrei elöljárókat, hogy ne csak Kézdivásárhelyre gondoljanak, amikor testvérvárost választanak, mivel a székelyek erősek, többségben vannak, és jó magyarok, hanem támogassák a nemzeti mivoltukban meggyengült szilágysági magyarságot, s így lett Zilah is Szentendre egyik testvértelepülése. A Csicserkó-dombon felállított emlékmű mementó — hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő — azért, hogy maradjunk hűségesek Szent István örökségéhez, múltunkhoz, hitünkhöz, eszményeinkhez és nemzetünkhöz. Az ünnepi szónokok után Szvorák Katalin Liszt-, Kodály- és Bartók-díjas előadóművész, a Vujicsics Tihamér Zeneiskola tanszékvezető népdaltanára, aki harminc év alatt több mint háromezer hangversenyt tartott három kontinens harmincegy országában, népdalokat és Szent István himnuszát adta elő. Ezt követően koszorúzásra került sor. A hármas kopjafát a nagykövet és az európai parlamenti képviselő mellett Szentendre önkormányzata és civil szervezetei, valamint a hat testvérváros küldöttei is megkoszorúzták. A virágok elhelyezése után az erdélyiek a székely himnuszt kezdték énekelni, s kapcsolódott hozzájuk Tőkés László meg a szentendreiek is. Másnap felavatták a testvérvárosok emlékoszlopát, melyen Szentendre tíz testvértelepülésének neve és a közöttük levő távolság szerepel. A kézdivásárhelyi küldöttség Esztergomba és Visegrádra is ellátogatott.
