Intézményesítették a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, a majdani székely parlament előfutárát, elfogadták Székelyföld címerét, zászlóját, himnuszát, döntöttek az autonómia támogatásáról, népszavazások kiírásáról — a rendkívül hiányos jelenlét ellenére tartotta magát az eredeti elképzeléshez, és teljesítette a kitűzött feladatokat a Székely Nemzeti Tanács által összehívott székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlés.
A rendezvényen öt-hatszázan vettek részt, ám szavazati joggal is rendelkező, hivatalosan választott képviselő, polgármester, alpolgármester kevesebb mint háromszáz volt jelen, szinte kizárólag az MPP színeiben mandátumot nyert elöljárók éltek döntési jogukkal. A szervezők szerint inkognitóban ugyan, de néhány RMDSZ-es tisztségviselő is megjelent, ismerős arcot azonban nem sikerült felfedeznünk.
Ahol tettekre van szükség, nem elegendőek a szavak — mondotta Szász Jenő, az MPP elnöke, aki utalt az egy nappal korábbi csíkszeredai nagygyűlésre, melynek elsősorban kulturális részét találta értékelhetőnek, ,,a rendezvénynek nem sikerült azt a fajta tartalmat követnie, melyet az SZNT dokumentumai készítettek elő" — hangsúlyozta. Egy katalán képviselő szavait is idézte, aki néhány éve jelentette ki: „Akkor lesz autonómiátok, ha leszámoltok a belső árulókkal." Szász Jenő megállapította: módosítani kell Románia alkotmányát oly módon, hogy minden egyes történelmi régióban érvényesüljön a szubszidiaritás elve, kifejtette, pártja programja is kötelezi őket, hogy hűek legyenek az autonómia törekvésekhez, és beszélt alapdokumentumukban szereplő aszimmetrikus regionalizmusról, amely meghozhatná Székelyföldnek az autonómiát.
Tőkés László hosszas egyeztetés után a majdani valós összefogás megvalósításának reményében érkezett Székelyudvarhelyre. Bár többen kifogásolták jelenlétét, a terem mégis tapssal fogadta az EMNT elnökét. Beszéde felvezetőjében európai parlamenti munkájára utal: céljuk elérni, hogy az EP ne csak Tibet és az ujgurok ügyével foglalkozzék, de napirendre kerüljön Székelyföld ügye is. Ez jelen pillanatban elképzelhetetlen, de bíznak benne, sikerül elérniük, hogy európai ügyként kezeljék az autonómia kérdését. Tőkés ismét síkra szállt a teljes körű nemzeti összefogásért, a sporthoz, elsősorban a labdarúgás terepéhez hasonlította, hangoztatva, hogy a ,,nemzeti tizenegybe" be kell venni minden, az autonómiáért őszintén küzdeni tudó és akaró erőt. Ebben az erőfeszítésben nagy reményeket fűzött a Fidesz küszöbön álló magyarországi győzelméhez. A pénteki csíkszeredai és a szombati székelyudvarhelyi rendezvény bizonyíték, egy irányba haladnak, ám egyelőre nem sikerült találkozniuk — hangsúlyozta az EMNT elnöke. Utalt az eredeti célra: ha minden legitimen megválasztott magyar képviselő széles körű összefogása megvalósulna, több ezer elöljáró Székelyföld autonómiájáról szóló szándéknyilatkozata megkerülhetetlenné válna Bukarest és Európa számára egyaránt. „Ez volt a terv, ezt fogalmazta meg az SZNT, amikor javasolta az önkormányzati nagygyűlés összehívását" — idézte fel az előzményeket Tőkés László. Szükség volna egy ilyen együttes fellépésre, és véleménye szerint most több jel arra mutat, megvalósítható az összefogás. Igaz, veszélyek is fenyegetik ezt, az RMDSZ ismét kormányzásra készül, s ha teljesül vágyuk, akkora árat kell érte fizetniük, hogy az az együttműködés végét jelentené.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint nem mindegy, hogy Romániában milyen típusú közigazgatási reform valósul meg: olyan, amely közelít az áhított célhoz, a területi autonómiához, vagy olyan, amely eltávolít tőle, és az sem, képesek vagyunk-e határozottan fellépni, üzenni Romániának és Európának: Székelyföld fel nem osztható, csakis egységes régióként elképzelhető. Izsák hangsúlyozta, nem azért gyűltek össze, hogy megismételjék a népszavazáson már legmagasabb szinten megfogalmazott akaratot, hanem cselekvő részesei kívánnak lenni a jövő alakításának. Eredménynek nevezte, hogy az RMDSZ eljutott oda, elismeri, szükség van önkormányzati nagygyűlésre, hisz 2006-ban a március 15-i székelyudvarhelyi nagygyűléskor még hallani sem akartak ilyesmiről. Az SZNT elnöke megfogalmazta hiányérzeteit is a csíkszeredai rendezvénnyel kapcsolatban, úgy vélte, sokkal inkább népgyűlésre hasonlított, és felhívta a figyelmet: az önkormányzati képviselőknek nem kérniük, hanem adniuk kell, nem követelniük, hanem cselekedniük, és nem elmondaniuk, hol vannak a sorompók, korlátok, hanem ezek felemelésén kell fáradozniuk
A köszöntők, beszédek után a nagygyűlés résztvevői megválasztották a héttagú házbizottságot, amely levezette a hét határozattervezet ismertetését és elfogadását. A közigazgatási reformról szóló állásfoglalásukban leszögezik, hogy ennek az átszervezésnek a helyi közösségek akaratára kell épülnie, Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben. Elhatározták, hogy népszavazásokat írnak ki Székelyföld településein a közigazgatási határok megváltoztatására, hogy törvény által legyen létrehozható Székelyföld különálló, autonóm közigazgatási egységként. Határozatot hoztak Székelyföld jelképeiről is, valamint nyolc széki önkormányzati társulás létrehozásáról, és intézményesítették az önkormányzati nagygyűlést, amelynek évente legalább egyszer össze kell ülnie majd.
A székely és magyar zászlókkal tűzdelt terem lelkes közönsége, no meg a szervezők is egyértelmű sikerként könyvelték el a nagygyűlést, a hivatalos nyilatkozatoknak azonban ellentmondott az arcokról tükröződő fásult fáradtság, némelyeknél elkeseredés, hisz legjobb esetben is fél-, negyedmunkát sikerült végezniük. Arra a kérdésünkre, miképp kívánják a jelen nem lévő önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre rákényszeríteni az elfogadott határozatokat, miért remélik, hogy a távol maradó 1700—1800 választott magyar tisztségviselő önmagára nézve kötelező érvényűnek tekinti a meghozott döntéseket, Izsák Balázs tömören válaszolt: mindenkinek erkölcsi kötelessége elfogadni és követni a határozatokat.
