A Rácz család a Daniel-kastély előtt

A vargyasi Daniel család Olasztelekre szakadt ágának tagjai építették szakaszosan az udvarházat, mígnem kastéllyá bővült. A XVII. század elején kezdődött, közepén folytatódott az építkezés, de az igazán nagy bővítés 1669-ben történt. Erről tanúskodik az út felőli oromfalon a címerműves kőtábla. A terasz falára stukkóként kialakított 1680-as évszám a dél-keleti szárny építési évét mutatja. Az északi szárny a vörös márványba faragott Daniel-címerrel 1884-ben készült. Az épület a XIX. és XX. század fordulóján nyerte el mai formáját.

A kastély ma lakhatatlan, mégis lakják. Időlegesen. Egyik teremben az új gazdák szállnak meg, ha félhavonta ,,hazalátogatnak" hétvégére, egy másik terem a ,,munkásszállás", ahol a kastély művészeti feltárásán, restaurálásán dolgozó szakemberek húzódtak meg.

Gazdára talál az épület

Vagy inkább a gazda találja meg a kastélyt.

Egy Bukarestben élő székelyföldi magyar házaspár vásárolta meg a kastélyt: Rácz Attila harminchárom éves csíkszeredai közgazdász-informatikus, aki banki programokat készít és felesége, a huszonkét éves sepsiszentgyörgyi Lilla, aki közgazdász, a fővárosban végezte az egyetemet. Lányuk, Noémi most tíz hónapos.

Hogyan kerültek Olasztelekre?

A főleg Lillában munkálkodó hazaköltözési vágy indította el a gondolatot bennük, aztán a tény, hogy szakmájukból nem igazán tudnak megélni itthon, a Székelyföldön, ezért valami alternatíva után néztek. Olyasmit akartak, ami érdekes tevékenység, s szeretettel végzik. Így pattant ki egy székelyföldi kastély megvásárlásának ötlete. A Kúriák földje, Háromszék című könyvet lapozgatva, olvasgatva, az olaszteleki Daniel-kastély bemutatása úgy végződik, hogy az épület ,,az olaszteleki Balázsi és Kolumbán családok tulajdonában méltó rendeltetésére vár". Nos, ha ez így van, akkor nézzék meg! A lovak közé csaptak, azaz kocsiba szálltak, s meg sem álltak Olasztelekig. Egy kerékpáros útbaigazítása nyomán megtalálták Kolumbán Gábort, akitől megtudták, komoly vásárlóval, egy amerikai magyarral folytat tárgyalásokat, tehát lekéstek. Azért nem hagyta nyugodni őket a dolog, időnkét felhívták a gazdát, s érdeklődtek, változott-e a helyzet. Szerencsével jártak. A tengerentúli üzletember megunta a romániai bürokráciát, s visszalépett. Még mindig nem voltak sínen a dolgok, mert felbukkant egy másik potenciális vásárló, egy sepsiszentgyörgyi fiatalember. A fáma azt mondja, kézdivásárhelyi társával együtt igyekeztek ,,várúrrá" lenni. A versenyhelyzet az eladónak kedvezett, felsrófolhatta az árat. Végül a Rácz család vehette birtokba a kastélyt, miután egy csomó bürokratikus formaságon átesett. Például, hogy csak egyet említsünk, A-osztályú műemlékről lévén szó, előbb a román államnak kellett lemondania elővásárlási jogáról.

Megújulás

A kastély megvolt. De állapotában használhatatlan. Ezen sok a munka, fel kell újítani. Megalapították a Daniel Kastély Egyesületet, melynek honlapja is van: danielkastely.ro, illetve danielcastle.ro. A szervezet célja, hogy segítse a kastély felújítását, ezért kapcsolatokat alakít ki régé­szekkel, művészettörténészekkel, hogy szakszerű munkát végezzenek, pályázatokat ír, hogy pénzforrást szerezzen, továbbá a kastélynak a kulturális körforgásba való bevonását is zászlajára tűzte. Álmaik eléréséhez nagyon sok pénzre van szükség, ecseteli Attila, s ezt részben pályázati úton igyekeznek megszerezni.

Már nyertes pályázatot is maguk mögött tudnak a norvég kulturális alaptól. Ez elsősorban a régészeti és művészettörténeti kutatást segíti elő. Műemlékről lévén szó, a felújítás nem annyira egyszerű, mint más épület esetében, egy csomó feltárást kell végezni. S a Rácz család ezt szívesen teszi, hisz a kastélyt eredeti állapotába szeretné visszahozni, természetesen megadva a kellő funkcionalitást neki. De nem varázsolják termopános csili-vili épületté — mondja megnyugtatásul Rácz Attila.

A megyei tanácsnál is nyertek egy kisebb pályázatot a talajvíz elvezetésére. Közben Zakariás Attila műépítész készíti a felújítási tervet, már csak a részletek kidolgozása, engedélyek beszerzése van hátra.

A művészettörténeti kutatómunkát Fehér János vargyasi művészettörténész végzi. Régészeti kutatásra, restaurálásra a Csíki Székely Múzeummal kötöttek szerződést. Darvas Loránd régész, Kaba Zoltán és Sárpátki Zoltán szobrász, kőrestaurátor végezte a feltárást, utóbbi kettő jelenleg is dolgozik a kastélyban. Munkájuk nyomát számos gödör, felújított kőelem, szemöldökkő, ajtó-, ablakkeret jelzi.

Erdély legmonumentálisabb címerműve

Megérkezésünkkor a kastély utca felőli homlokzatán levő, kőből faragott címermű előtti állványon épp Sárpátki Zoltán tevékenykedett. Nem akármilyen faragott címerről van szó, hanem Erdély legmonumentálisabb címerművéről. Keöpeczi Sebestyén József (1878—1964) heraldikus 1937-ben a Pásztortűzben közölt tanulmányában (Erdélyi renaissance-emlékek) ,,Erdély kétségkívül legszebb kő címerművének" nevezi. Alkotójának neve nem maradt fenn, de minden bizonnyal brassói szász mester műve. A Fekete-templomban található sírköveken látni hasonló művészi kidolgozású címereket. Ám azok kisebbek. A nagyszebeni evangélikus templomban levő címerek között találni finomabb munkát, de az sokkal kisebb, no meg márványba faragott, ami egész más műfaj. A Román Akadémia Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának néhány tagjával konzultálva is arra a megállapításra jutottunk, hogy Erdély legmonumentálisabb címerművével állunk szemben.

Sárpátki Zoltán a címerművet restaurálja

Maga a címer olaszkoszorúba foglalt: a pajzsban egy halmon jobbra fordult, hátulról nyakán átnyilazott hattyú áll. A pajzsot a sisakról leomló foszlányok veszik körül, a sisakkoronából növekvő oromdísz a pajzsbeli hattyú megismétlése. Kétoldalt az M. D. az építtető Daniel Mihálynak (Michael Daniel), valamint a pajzsba vésett H. I. feleségének, Haller Juditnak állít emléket. A koszorú fölött a család jelmondata: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) és a készítés éve: ANNO 1699. A két oldalsó oszlop faragott rózsával díszített reneszánsz timpanont tart.

A címerművet a kommunista rendszer elején szétbontották, elemeit Vargyasra szállították, magát a kimondott címert, külső díszek nélkül, a székelykeresztúri múzeumban helyezték el. Megjegyezzük, hogy akkoriban, az ötvenes években, egészen 1968-ig Olasztelek és Vargyas is Udvarhelyszék vonzáskörébe tartozott, mint az egykori Bardoc fiúszék Udvarhely anyaszékhez. A faluközösség addig háborgott, amíg a kőelemeket Vargyasról visszavitték. A címert magát 1988-ban sikerült visszaszerezni. Fülöp Lajos, a ma már az alapító Molnár István nevét viselő múzeum igazgatója közölte, ő szolgáltatta vissza, hogy kerüljön eredeti helyére.

A címermű külső díszei közül a két oszlop és a párkány egy darabja elveszett. Amikor a címert visszaépítették a falba, vakolatból pótolták ki az elemeket. Korábbi felvételen látszik is az oszlopok oda nem illő, naiv volta.

Sárpátki Zoltán magyarázza, a kastély kőelemei a környéken található monolitikus andezitből készültek, kivételt képez a szóban forgó címermű, amely homokkő, ám nem a Háromszék más településein használt perkői, hanem annál jobb minőségű. A restaurátor elmondta, minimális kiegészítést végeznek az eredeti köveken, s teljesen konzerválják a művet. A hiányzó, akantuszfős oszlopokat kőkiegészítő anyagból rekonstruálják. Ehhez alapot szolgál Keöpeczi Sebestyén József rajza, valamint egy évvel későbbi fényképfelvétel. A pótolt elemek eltávolíthatóak lesznek, ha esetleg megkerülnek az eredetiek, akkor azokat visszahelyezik. A Rácz család keresi, hátha valahol a faluban vagy Vargyason lapulnak a hiányzó elemek...

Művelődési élet

A Rácz család egy éve birtokosa a Daniel-kastélynak, s megnyitotta azt a közönség előtt. Tavaly szeptemberben tartották a megnyitót, melyen művészettörténeti előadást tartott Fehér János, s a nagyteremben tíz pannón vázolták az épülettel és a Daniel családdal kapcsolatos legfontosabb információkat. Tele volt a kastély, több mint kétszázan vettek részt a megnyitón. Attila meséli, oly sokan zsúfolódtak a terembe, már félt is, nehogy egy szinttel lennebb költözzék a társaság... Voltak ott a faluból, más városokból, bukaresti magyarok. Közreműködött a vasárnapi iskola furulyacsoportja.

Karácsonyra már újabb rendezvénnyel jelentkeztek. Bene János helybeli kovácsmester munkáiból szerveztek kiállítást. Ennek lényege az volt, hogy — helybeli zenészek közreműködésével — meghitt hangulatot teremtsen a falusi környezetben, magyarázzák a háziak, akik baráti társasággal is sokszor kijönnek Olasztelekre, hisz itt igazi felüdülést találnak, nem táblázatokat elemeznek, pénzügyeket osztanak, hanem művészettörténészekkel, régészekkel, lelkészekkel, falusiakkal társalognak.

Az eddigi legnagyobb eseményt az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napok olaszteleki rendezvénye jelentette. Előző kettő kizárólag Vargyason, az ottani Daniel-kastély kertjében zajlott, idén felajánlották, hogy szívesen látják, és jelentősebb finanszírozást is biztosítanak — a norvég alap pályázata ezt megengedte. Volt reneszánsz táncház és táncoktatás a kolozsvári Flauto Dolce együttessel, fellépett a baróti Gyöngyharmat régizene-együttes, a budapesti Utcaszínház. A kisújszállási Szabad Lovagok Rendje harci bemutatót tartott, a baróti lovarda segítségével lovagolni is lehetett, sok gyerektevékenység, a helybeliek közreműködésével kovácsbemutató, szövés, fonás. Az ökörsütés sem maradt el. Partnerre leltek a helybeli Messzelátó Egyesületben és Tüzes-Bölöni Ferenc református lelkipásztorban. A rendezvényben a következő években is részt vállalnak. A továbbiakban újabb és újabb kulturális események színterévé szeretnék varázsolni a kastélyt és környékét, toldja hozzá Lilla. Alkotótáborokat, népművészeti, hagyományőrző tanfolyamokat szerveznek.

Kastélyszálló

Idén az emeleten még szakszerű falkutatást végeznek, mert esélyt látnak arra, hogy régi faldíszítések kerüljenek napvilágra. Az épület kiszárítását is elkezdték, s hozzáfognak a tereprendezéshez is.

A végleges cél kastélyszálló kialakítása. Emellett továbbra is szerveznek művelődési eseményeket. Rácz Attila elmondta, amint elkészülnek a tervek, pályáznak. Már idén nagyobb pályázatot nyújtanak be az Európai Unió vidékfejlesztési alapjához. A tulajdonos valós esélyt lát arra, hogy megnyerik a fele-fele arányban finanszírozandó tervet, s akkor 2013 végére elkészül a munka. A XVII. századra jellemző kastély fogja fogadni a látogatókat — erősíti meg a fiatalember.