Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Az egykori kolozsvári Szabó családdal (mert van még néhány Erdély sportjában) utoljára a határon túli magyar sportcsillagok világtalálkozóján sikerült egy hosszabb beszélgetésre félrevonulni a vendéglő teraszán. A család akkor már Dunakeszin élt, így aztán érthető, ha Szabóék úgy fogadtak, úgy viszonyultak hozzám, mint volt honfitársukhoz, nagy-nagy szeretettel, figyelmességgel, készséggel. Könnyű volt tehát közreműködésükkel elkészítenem a két portrét — a vízilabdázó Szabó Sándor és a tőrvívó Orbán Olga portréját.
Szabóné Orbán Olga
Kolozsvárott született 1938. október 9-én. Sportpályafutását tornával kezdte, aztán a szórakoztatóbb, lenyűgözőbb sportjátékokkal folytatta. Itt is, ott is megállta helyét, sőt, itt is, ott is a jövő emberének tartották, s mint minden nagy ígérethez, ragaszkodtak hozzá. Az ötvenes évek elején egyik barátnője levitte a vívóterembe, Ozoray mesterhez. Olga ott ragadt Ozoray Lajos nagy-nagy örömére. A rendkívüli tehetséggel megáldott kislány valósággal berobbant a román, majd a világ vívósportjának élmezőnyébe. Még nincs tizenhat éves, amikor megszerzi első ifjúsági bajnoki címét (1954). Két évvel később az olimpiai páston debütál. És nem is akárhogy. Ezüstérmet szerez. Ettől kezdve pályafutása végéig állandóan ott szerepel a világ élvonalában. A melbourne-i siker idején már érzelmi szálak kötötték a kitűnő vízilabdázóhoz, a brassói születésű Szabó Sándorhoz, s nem utolsósorban ezzel is magyarázható, hogy Sándor Melbourne-ből hazatért, s nem vette kezébe a vándorbotot, mint annyi sok csapattársa. 1959-ben össze is házasodtak. 1990-ig Romániában éltek, utána pedig Magyarországon telepedtek le, s ma is Dunakeszin élnek, ahol fiuk, Sándor egy teniszlétesítményt üzemeltet.
Szabóné Orbán Olga sportpályafutásának kiemelkedő sikerei:
1956, melbourne-i olimpia: ezüstérem egyéniben, londoni világbajnokság: 6. hely csapatban
1957, párizsi világbajnokság: 4. hely csapatban
1958, bukaresti ifjúsági világbajnokság: 4. hely egyéniben
1959, párizsi ifjúsági világbajnokság: ezüstérem egyéniben
1960, római olimpia: 5. hely egyéniben
1961, torinói világbajnokság: bronzérem csapatban, 5. hely egyéniben, szófiai Universiade: aranyérem csapatban
1962, Buenos Aires-i világbajnokság: aranyérem csapatban
1963, gdanski világbajnokság: 4. hely egyéniben
1964, tokiói olimpia: 5. hely csapatban
1965, párizsi világbajnokság: ezüstérem egyéniben, ezüstérem csapatban (Gyulai Ilona, Jencsik Katalin, Tasi Zsuzsanna, Szabóné Orbán Olga és Maria Vicol)
1966, moszkvai világbajnokság: 4. hely csapatban, BEK: 3. hely a Bukaresti Steauával
1967, montreali világbajnokság: bronzérem csapatban (együtt Gyulaival, Jencsikkel), 4. hely egyéniben
1968, mexikóvárosi olimpia: bronzérem csapatban (együtt Gyulaival, Jencsikkel, Vicollal), BEK-győzelem a Bukaresti Steauával (Gyulai, Jencsik, Tasi, Szabóné, Pascu)
1969, havannai világbajnokság: aranyérem csapatban, Balkán-bajnokság: aranyérem egyéniben és csapatban, a 7. országos bajnoki cím (ez román csúcs a maga nemében)
1970, ankarai világbajnokság: ezüstérem csapatban, bronzérem egyéniben
1971, BEK-győzelem a Steauával
1972, müncheni olimpia: bronzérem csapatban (Gyulai, Jencsik, Szabóné, Pascu, Ene), BEK-győzelem a Steauával
1973, BEK-győzelem a Steauával.
Ilyen csodálatos sikersorozattal, öt olimpiai részvétellel és francia tanári oklevéllel a tarsolyában búcsúzott a pásttól Szabóné Orbán Olga. Minden magyar, aki egy kicsit is szereti, értékeli a sportot, büszkén vallja magáénak Szabóné Orbán Olgát együtt a többi magyar ajkú vívóval, Jencsik Katalinnal, Gyulai Ilonával, Tasi Zsuzsannával, Lázár Rékával, Rejtő Ildikóval, Dömölky Lídiával, Bóbis Ildikóval és a többivel (hiszen sokan vannak), akik csodálatra méltó sikerekkel gazdagították az egyetemes magyar sportot.