A román színekben versenyzett romániai magyarok éremtáblázatán két olimpiai aranyérmével a második helyen áll a női magasugrás koronázatlan királya, Balázs Jolán.
1936. december 12-én született Temesváron egyszerű családban, édesapja, Frigyes lakatos, édesanyja, leánynevén Bozsó Etel háztartásbeli. ,,Édesapám — vallotta nem is olyan régen — a magyar hadseregben harcolt, orosz fogságba esett, aztán mivel magyar katona volt, Magyarországra került, és Pesten telepedett le. Édesanyám egyik testvére Debrecenben, a másik Szegeden élt. Mi édesanyámmal Temesváron ragadtunk, hiába igyekeztünk édesapámhoz, nem mehettünk. Elszakadva egymástól, a rokonoktól Temesváron kissé idegenként éltük életünket."
Jolán édesanyjától tanulta meg a mások iránti tiszteletadást, szeretetet, és ő tanította meg a munkaszeretetre is. Ő és a kedves szomszédasszony, Tóth néni, akinek bizony sokszor segített újságot árulni. Ezt a kis közösséget egészítette ki a másik szomszédasszony, Ernst Lujza, aki ez idő tájt az ország legjobb vágtázója — 1946, 1947, 1948 országos bajnoka a női 100 méteres síkfutásban, a 200 méteré pedig 1948-ban — és ötpróbázója, többszörös országos bajnoka. Ezek után szinte mondanom sem kell, hogy a kis Jolit a sportvilág nagy stadionjai felé Ernst Lujza indította el. Figyeljék csak. 1948 tavaszának egyik délutánján Lujza meghívta a szőke kislányt egy házi ,,filmvetítésre". A pergő filmszalag az országos bajnokságot és benne Ernst Lujza ötpróbaversenyét elevenítette fel a házi mozivásznon. Amikor a szobában kigyúlt a fény, Joli maga körül látta a filmben ügyeskedők egy részét, többek között egy magas szőke srácot, aki, mint a büszke sziklabérceket uraló szirti sas, oly könnyedén, oly magabiztosan röpködött az egyre emelkedő léc fölött. (Ezt már csak zárójelben: a szőke srác Sötér János volt, a későbbi edző és férj, akit sajnos, egy agyvérzés idő előtt elvitt az örök vadászmezőkre... Azt még tudni kell, hogy az agyvérzés előtt Ceauşescu katonatiszt testvére megalázóan leszidta, megalázta...) Na de térjünk vissza a házi filmvetítésre: Ha neki, mármint a szőke srácnak, sikerült — fogalmazott magában Jolán —, miért ne sikerülne nekem is... Másnap hozzá is látott a magasság ostromához, egyelőre az udvaron édesanyja ruhaszárító spárgájának igénybevételével. Ernst Lujza az ablakon át figyelte a kislány harcát, küzdelmét a kezdő magassággal. És ekkor döntött, holnap magával viszi az Elektrika pályára... Mindjárt az első vasárnapon pályára is lépett élete első versenyén — távolugrásban 4,42 méterre landolt az ugrógödörben.
Az első magasugróversenyére egy újabb hetet kellett várnia. 1,25 méterrel kezdett, ez egyéni csúcs. Rövid életűnek bizonyult, hiszen mindjárt a következő héten két centiméterrel megjavította... És ez így ment versenyről versenyre. 1951. május 31-én Temesváron már a nagyváradi Kiss Irma országos csúcsát (1,40 m) ostromolta, és 1,47 méteres teljesítményével meg is döntötte. Két évvel később már a fővárosi Hadsereg Központi Háza (románul röviden CCA) versenyzőjeként folytatta külön versenyét a magassággal. 1956. júliusában már Thelma Hopkins rekordját, az 1,74 métert ostromolta, és át is adta a múltnak, egy centiméterrel túlszárnyalva azt. Az 1,75 méteres világcsúccsal kétségtelenül esélyesként utazott Melbourne-be, az 1956-os nyári olimpiai játékokra, ahol aztán kellő versenytapasztalat hiányában (na meg magyarországi kötődései — édesapja Pesten élt, rokonai szerte az országban — miatt az ’56-os események felkavaró hatása, mert saját bevallása szerint volt) meg kellett elégednie az ötödik hellyel. (A győzelmet az amerikai Mildred McDaniel szerezte meg 1,76 méteres teljesítménnyel, ami természetesen új világcsúcsot jelentett.) Egy évvel később Balázs Jolán előlépett társrekorderé. Sokáig nem sütkérezhettek a csúcson, mert Kínában feltűnt egy üstökös, Csen Fen-jun, aki 1,77 méterrel át is vette a világcsúcs tulajdonjogát. Hét hónappal később, egészen pontosan 1958. június 7-én Bukarestben Balázs Jolán 1,78 méterre javította a magasugrás világrekordját, és ettől a naptól kezdve egymaga tologatta egyre feljebb a lécet, 1961. július 16-án Szófiában 1,91 méterig jutott. Közben mindent, de mindent megnyert, amit egyáltalán az idő tájt megnyerhetett, olimpiai, Európa-bajnoki aranyérmet, minden nemzetközi versenyt, melyen elindult.
Sikereinek fontosabb állomásai:
1954, Bern, Európa-bajnoki ezüstérem (1,65 m)
1956, Melbourne, olimpiai játékok, 5. hely (1,67 m)
1957, Párizs, Universiade-bajnok (1,66 m)
1958, Stockholm, Európa-bajnok (1,77 m)
1959, Torino, Universiade-bajnok (1,80 m)
1960, Róma, olimpiai bajnok (1,85 m)
1961, Szófia, Universiade-bajnok (1,85 m)
1962, Belgrád, Európa-bajnok (1,83 m)
1964, Tokió, olimpiai bajnok (1,90 m, új olimpiai csúcs)
Világcsúcsai:
1,75 m — 1956. 07. 14., Bukarest
1,75 m — 1957. 10. 14., Bukarest
1,76 m — 1957. 10. 14., Bukarest
1,78 m — 1958. 06, 07., Bukarest
1,80 m — 1958. 06. 22., Kolozsvár
1,81 m — 1958. 07. 31., Brassó-Pojána
1,82 m — 1958. 10. 04., Bukarest
1,83 m — 1958. 10. 18., Bukarest
1,84 m — 1959. 09. 21., Bukarest
1,85 m — 1960. 06. 06., Bukarest
1,86 m — 1960. 07. 10., Bukarest
1,87 m — 1961. 04. 15., Bukarest
1,88 m — 1961. 06. 18., Varsó
1,90 m — 1961. 07. 08., Budapest
1,91 m — 1961. 07. 16., Szófia
Versenyzőként 230 versenyen vett részt, 146 győzelmet aratott. Fenti sikerei mellé hadd sorakoztassam fel a nyolc Balkán- és tizenhárom országos bajnoki címét, az 1951-ben kapott sportmesteri és az 1958-ban átvett érdemes sportmesteri kitüntetését. 1966-ban elvégezte a Testnevelési Főiskolát, sporttanári oklevelet szerzett, s szegre akasztotta ugrócipőjét — ekkor született az a szólásmondás, mely szerint ,,Balázs Jolán, ha száz évig ugrált volna, száz évig győz" —, nem sokkal később férjhez ment a hajdani szőke sráchoz, Sötér Jánoshoz. 1980-ig mint edző dolgozott a Steaua atlétikai szakosztályában. 1988 és 2005 között a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt. Jórészt neki köszönhető a sepsiszentgyörgyi műanyag borítású atlétikapálya.
,,Magyar létemre — vallotta nem is olyan régen egyik interjújában — nekem nem adatott meg, hogy a magyar színeket magamra öltsem, hogy az anyanyelvemen beszélőknek okozzak örömet. De az ember először önmagát képviseli egy versenyen, és csak azután a nemzetet, az országot."
Joli néni, ezzel nem egyedül vagy. De legyen megnyugtató számodra, hogy mi, romániai magyarok másfél-kétmillióan magyarul szurkoltunk neked, és veled együtt örültünk, úgy, magyarosan.
