Kétszáz évvel ezelőtt született Illyefalván, és 150 évvel ezelőtt halt meg a háromszéki forradalmi párt vezetője, országgyűlési képviselő, kormánybiztos, címzetes alezredes, polgári forradalmár, akit korában heves vérmérsékletű ,,népszónokként" emlegettek.
A nagyenyedi Bethlen-kollégium végzettje, dévai ügyvédként kezdte pályafutását, később, mint a Kiskomité tagja, a háromszéki önvédelmi harc szervezője, aki a feladást hazaárulásnak bélyegezte. Részt vett a kézdimartonfalvi tanácskozáson és egy sor csatában, ott volt a rikai győzelemnél is. Vitézségéért Bem honvédezredessé emelte. Tevékenysége miatt Gyulafehérváron halálbüntetést róttak ki fejére, amit később 14 évi várfogságra változtattak. Ebből — kegyelem folytán — hét évet töltött le Josefstadtban. Szabadulva kinevezték Háromszék tiszti főügyészévé, de ötvenéves korában hirtelen betegség végzett vele. Porai az illyefalvi vár külső előterében nyugszanak. A szülőfalu sírját faragott fejfával jelölte meg (készítette Tóth Gábor 1994-ben). Mellszobra negyedikként kapott helyet az illyefalvi szobor-sorban (Vargha Mihály alkotása, 2008).
