A legnagyobb élményt jelentő előadással fejezték be a Nyitott Akadémia – a lélek dolgai szervezői a szakszervezetek művelődési házában azt az rendezvénysorozatot, melyre jeles magyarországi előadókat, lélekbúvárokat hívtak Erdélybe.
Pál Ferenc plébános, mentálhigiénés szakember előadásait több ezren hallgatják nemcsak a Mária Rádióban, hanem heti rendszerességgel a magyarországi Millenniumi Parkban is (letölthetőek a www.palferi.hu honlapról). Nem csoda, hogy még a fűtetlen terem sem riasztotta el a közönséget. Pál Feri atya már első mondataival, mosolyával és tekintetével, derűs humorával megnyerte a jelenlévőket: oly természetes gyorsasággal törte meg a várakozás feszültségét, mint ahogy levetette a kabátját.
Az előadás elsődleges célja volt újból felismertetni azt, amiről mindegyre megfeledkezünk: nemcsak az a tér létezik, ahol beleütközünk fizikai korlátainkba, behatároltságainkba, hanem a magasság távlatainak korlátlansága, mely összekapcsol Istennel. Már első kérdésével elgondolkodtatott: belenézve a tükörbe vajon kit látunk, ki tekint vissza? Arcvonásainkon keresztül észrevesszük-e azt, amit életutunk is jelez, hogy barátaink, családunk, közösségeink, hazánk és végső soron Isten is visszanéz ránk?
Az előadó fokozatosan vázolta fel az önmegvalósítás kibontakozását: önkifejezés, önátadás és önfelülmúlás. És a boldogság ellentéteit, melyek tönkreteszik az önfeledt örömet: a görcsös önmegfigyelés és törekvés.
Párkapcsolati kérdéseket is érintett. Egy kutatás eredményeit ismertetve kiderült, hogy a párok közel hetven százalékánál megoldhatatlan problémák mutatkoztak, és csak azok maradtak együtt, akik megtanultak együtt élni a megoldhatatlan problémákkal. És ez már önfelülmúlás, ide tartozik a megbocsátás. A társkapcsolatban is fontos az önkifejezés, elmondani véleményünket, de ugyanilyen fontos alábbhagyni álmainkat, és közös célokat, közös álmokat keresni.
Példákkal alátámasztva hangzott el a biztatás: életünket a szüleinken keresztül Istentől kapjuk; mindenki tud választ adni saját kérdéseire, nem kell azt mástól várni; a szegény ember is tud másokat gazdagítani; az a leggazdagabb, akinek a kevés is elég; akkor is tudunk értelmesen élni, amikor valamit nem értünk az életünkben; belső szabadsággal élhetünk a megváltoztathatatlan helyzetekben; a szenvedésben a miért kérdésre nem mindig tudunk választ adni, de átformálva újabb kérdéssé a választ – kiért? –, erőt adhat a felálláshoz; sokan nem tudnak egész életet élni, de teljeset igen; sebzettségeinkből kincseket tudunk előhozni.
