Sepsiszentgyörgyön járt pénteken a tavaly szeptemberben megválasztott nép ügyvédje, Gheorghe Iancu alkotmányjogász, egyetemi tanár, a körzetet felügyelő helyettese, Valer Dorneanu volt képviselőházi elnök és az intézmény Háromszékért is felelős brassói területi irodájának képviselője, Cătălina Matei.
Az alkalmat kihasználva Ioan Lăcătuşu, a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Fóruma nevében Horia Grama szociáldemokrata parlamenti képviselő támogatásával elpanaszolta, a magyarok vezette közigazgatás mennyire elnyomja itt a románokat, ám az európai gondolkodású Iancu válaszát követően a panaszos leforrázottan távozott.
A kormánymegbízott vendégeként érkező Gheorghe Iancu a megyeházán tartott találkozón elmondta, az utóbbi hat évben a nép ügyvédje intézmény letargiába került, elvesztette hitelét, de megválasztása óta kollégáival azon munkálkodnak, hogy feltornázzák oda, ahol a helye: első számú közintézménnyé. Éppen ezért átszervezte, működőképessé tette a belső szerkezeti felépítést, ellátogat minden megyébe, s tudatosítani kívánja, nem várja, hogy csak a nép forduljon hozzá, hanem a nép ügyvédje teljes apparátusával a polgárokhoz fordul. Márciusban a prefektúra épületében heti rendszerességel beindítják a fogadóórákat, Cătălina Matei és egy új munkatárs fogadja a panaszosokat. Mivel nem tudnak magyarul, magyar joghallgatók tolmácsolását veszik igénybe.
Iancu fontosnak tartja, hogy a polgár anyanyelvén mondhassa el panaszát, mert így tudja leginkább kifejezni magát, azon sóhajt igazán, s ők a sóhajokra is fogékonyak, teljes képet kívánnak kapni a panaszos helyzetéről, lelkiállapotáról.
Ioan Lăcătuşu hozzászólását azzal kezdte, hogy itt diszkriminálják a kisebbségben levő románokat, a közigazgatás csupán a magyar lakosságot veszi számba. Nem beszél a levegőbe, tizenöt, az itteni közigazgatást elmarasztaló, a Diszkriminációellenes Országos Tanács által hozott határozat birtokában van – mondotta. Példaként említette, hogy köztisztviselői állások meghirdetésekor követelményként szabják meg a magyar nyelv ismeretét, közigazgatási intézmények közpénzből nemzetiségi alapon tartanak rendezvényeket, városnapokon megengedik szélsőséges szervezetek megnyilvánulásait, léteznek kizárólag magyar nyelven megjelentetett reklámtáblák, melyek az itteni lakosság negyedének teljes lenézéséről árulkodnak, továbbá olyan táblák, melyeken a román nyelvű felirat csupán a magyar alatt jelenik meg, a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó támogatási tételét az itt kisebbségben élő románokra nem alkalmazzák. Végezetül azt panaszolta, hogy a megyében nem szolgáltatják vissza az ortodox egyház vagyonát. Igaz, az egyházközségek fele hívek nélkül maradt, de azért a vagyonuk megilleti őket – tette hozzá.
György Ervin prefektus elmondta, ő végig visszaszolgáltatás-párti volt, ha valakit valami megilletett, azt, amennyiben tőle függött, visszaadták. Ez esetben a bikfalvi ortodox egyházról van szó, de annak nincsenek rendben a tulajdont igazoló iratai. Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere szomorúan állapította meg, hogy a panaszos féligazságokkal manipulál. Elmagyarázta, a kisebbségi támogatás abban az esetben jár, ha egy tanintézményben az átlaghoz képest negyobb erőfeszítést kell tenni. Például a magyar tannyelvű osztályokban több az óra, mivel a többi tantárgy mellett még ott a magyar nyelv is, ebből kifolyólag több a tanerő, tehát többe kerül a fenntartás. A támogatás erre jár – pontosított. Tehát a panasz indokolatlan – összegzett. Márton Árpád parlamenti képviselő a kulturális támogatások megyei elosztásával példázva világított rá az itt működő kulturális autonómiára. Előző nap a megyei tanács jóváhagyta a román közösség óhaját, hogy a neki szánt támogatási pénzt a zágonbárkányi kereszt felállítására fordítsa, s nem szólt bele a döntésbe.
Gheorghe Iancu válaszában hangúlyozta, amennyiben írásban benyújtják a panaszokat, azokat kivizsgálják. Mindamellett néhány kérdéshez hozzászólt. Az csak természetes, ha egy nemzetiség többségben van, elvárja, hogy a közintézmények alkalmazottjai ismerjék a nyelvét – hangoztatta. A modern Európában ez feltétel, s nekünk oda kell felfejlődnünk, nem siránkoznunk – tette hozzá. Az RMDSZ azért szorgalmazza a kisebbségi törvény elfogadását, hogy bizonyos jogokat biztosítsanak – mondotta, hozzátéve, még mindig érvényben van az 1945-ben elfogadott, 84-es számot viselő kisebbségi törvény, mely bizonyos pontjaiban a mostani tervezetnél demokratikusabb: aszerint, ha egy településen a kisebbségi lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, a közalkamazottak kötelesek ismerni annak a nyelvét. Grama közbeszólt, hogy a román nyelv a hivatalos. Erre Iancu elmagyarázta, ez azt jelenti, hogy aki köztisztséget kíván elfoglalni, annak ismernie kell a román nyelvet, aki nem akar ilyesmit, meglehet anélkül is. Ami a magyar nyelvű reklámtáblákat illeti, az természetes, hogy magyar többségű településen a magyarokat akarják megszólítani – értékelte. Grama ismét bekiáltott: ,,tartsák be a törvényt! Azt én jobban ismerem, mint Ön!" Iancu még feltette a kérdést: mi történik akkor, ha egy magyar otthonában felhúzza a magyar zászlót? Semmi – tette hozzá, s elzászi példát hozott fel. Még elmondta, nagy zűrt kavartak azzal, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium homlokzatán ott van Magyarország címere. Az műemlék, amikor építették, úgy képezték ki a homlokzatát, hogy ott a címer. Most visszaállították eredeti állapotába. Ezzel nincs semmi gond – mondotta, s elmesélte: Hollandiában a királyi palota előtt áll Okos Fülöp spanyol király szobra, amelyet nem bántott senki, pedig az uralkodó igen véreskezűen bánt a németalföldi protestánsokkal.
