Jelképek a Székelyföldön – Címerek, pecsétek, zászlók címmel újabb tanulmánykötettel jelentkeztek a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai, Mihály János történész, Pál-Antal Sándor akadémikus, Szekeres Attila István heraldikus és Zepeczaner Jenő történész, valamint Bicsok Zoltán levéltáros. A Hargita és Kovászna megyei tanács támogatásával Csíkszeredában kiadott könyvet tegnap mutatták be a csíki megyeházán.
Mihály János, a kötet szerkesztője bevezetőjében ismertette a munkacsoportot, eddigi tevékenységét, a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándortárlatot, a Székely történelmi zászlósort, az előző, Székely szimbólumok nyomában című tanulmánykötetet és a tudományos konferenciákat. Az utóbbi kutatások terméke a jelen kiadvány.
A munka ezzel még nem fejeződött be, a szerzők már az újabb kötethez végzik a kutatást – mondotta. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke úgy értékelte, ez a csoport mára a székely múlt megismerésének, a közösségi azonosságtudat megerősítésének az egyik legjelentősebb intézményévé vált. Pál-Antal Sándor úgy fogalmazott, hogy a munkacsoport egyedülálló térségünkben, ehhez hasonló nincs az országban, de a közvetlen határokon túl sem. Tulajdonképpen napjaink történései kényszerítették ki megalakulását, jelképeink tanulmányozását és főleg az eredmények népszerűsítését. Úgy értékelte, jó lenne összegzést, átfogó képet nyújtani a román közvélemény felé, mert az nem ismeri múltunkat, s nem is törekszik arra. Felvetését támogatta mind Borboly Csaba, mind háromszéki kollégája, Tamás Sándor. Utóbbi hangoztatta, kívánatos lenne angolul is közreadni az eredményeket, hogy a nemzetközi közvélemény is megismerje jelképeinket. Azt is javasolta, hogy a közösségi szimbólumok tanulmányozásán túl az egyéni, családi címerek kutatását, népszerűsítését is tervbe kellene venni.
Szekeres Attila István tisztázta, a címertan, pecséttan és zászlótan a történelem segédtudománya. Nem valamiféle alárendeltségi viszonyról van szó, hanem arról, hogy ezek művelői segítik a történész munkáját. Példaként említette a kötetben szereplő egyik, A székelydályai református templom címerei című tanulmányát, melyben a heraldikus a szentély falképeinek keletkezési idejét a művészettörténeti szakirodalomban eddig huszonnégy éves időszakra tájolt időtartamról nyolcéves (1508–1516 közötti) intervallumra csökkentette. Szekeres a másik, a székely címer történetét taglaló tanulmányát érintve hangsúlyozta, ezúttal feketén-fehéren megjelent: csupán legenda a feltevés, hogy a székely címert Zsigmond vagy Mátyás király adományozta volna a székelyeknek. Hamar hozzátette, nem kell kétségbeesni, mert a székely címer így is öt és fél évszázados múltra tekint vissza, emlékei ott láthatóak a bögözi, székelyderzsi, székelydályai templomban, a csíkcsobotfalvi oltár predelláján. Azt, hogy a munkacsoport tevékenysége teljes székelyföldi támogatottságot élvez, mutatta a tény, hogy a könyvbemutatón Marosszék képviseletében jelen volt Péter Ferenc, Szováta polgármestere.
