Szabó Fruzsina a Mikes Kelemen Főgimnázium IX. osztályos tanulója. Tizenöt éves diáklányként él-hal a lovakért, nyolcévesen kezdett lovagolni, a lovakkal foglalkozni.
Tehetsége különleges, szinte szót ért a jószágokkal, megnyeri bizalmukat. Mindezt nem ostorral dolgozó szigorú idomárként, hanem a lovak nyelvét, lelkét ismerő és megértő kislányként.
Rétyen, a Tóró farmon két lóval foglalkozik. Mindkettő Shagya-arab, a fierbinţi-i halálraítélt ménesből kerültek Háromszékre. Félénk, alultáplált, emberekkel szemben bizalmatlan lovakról van szó. Szelídítésük, emberrel való kapcsolatuk újjáépítése nagy és nemes feladat. Fruzsi vette kézbe őket. Mikor a farmon jártunk, még csak egy hete kezdte el a munkát. Épp azt gyakorolta, hogy az egyik ló elfogadja a kötőféket. Nem kiabált, még csak nem is szólt a paripához. Állandó szemkapcsolat mellett közelítette, perceken keresztül, mély türelemmel. Többszöri próbálkozás után a ló engedte, hogy fejére kerüljön a kötőfék. Sőt, ellentmondás nélkül követte Fruzsit a kifutóba. Akkor már "egy húron pendültek". Mi a titok, hogyan tud szót érteni az elvadult lovakkal? – kérdeztük.
– Nagyon félénkek ezek az állatok. Lelkileg, fizikailag leépültek. Az én gyógymódom, hogy odaférek a lelkükhöz. Erőszakmentesen nevelem őket. A folyamat hosszabb, de az eredmény is más, az ember összenő a lóval, a gondolatokon keresztül is megértjük egymást – válaszolta Fruzsina, aki az éhhalálból megtért állatokat visszavezette a kölcsönös tiszteleten, megértésen alapuló, bűvös ember-ló kapcsolathoz.
Az oldalt írta: Bokor Gábor
