Minden bizonnyal más lenne a világ, ha filozófusok irányítanák és nem politikusok. Talán jobb, talán rosszabb, de mindenképpen logikusabb. A Jean-Jacques Rousseau születése 300. évfordulójának szentelt, tegnap Sepsiszentgyörgyön tartott tudományos kerekasztalon elhangzottakból többek között erre a következtetésre juthatott a szép számban megjelent hallgatóság.
Az Erdélyi Magyar Filozófiai Táraság szervezésében megrendezett, dr. Egyed Péter egyetemi előadótanár (kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem), említett szakmai társaság elnöke által vezetett Rousseau-emlékülésen – miért ne nevezhetnénk annak, hisz a neves francia filozófus szabadság-, társadalom- és pedagógiaelméletét boncolgató eszmefuttatások erre utaltak – a három évszázaddal ezelőtti gondolatok aktualitására is rávilágítottak a meghívott filozófusok, egyetemi tanárok. Rousseau-t idézték, majd saját kutatásaikkal egészítették ki, kérdeztek és válaszoltak: az ember saját jogon birtokolja a szabadságot, de ez csak addig terjed, amíg az egyén megválasztja vagy kijelölik számára a közösséget; szabadság ott van, ahol törvény van, a rousseau-i értelemben ezekben a jogszabályokban a közösségre jellemző erkölcsi törvényeket szögezik le, és amikor az erkölcs hanyatlik, a közösség kiszolgáltatottá válik. Sok kérdést vetett fel a legitim hatalom, valamint a közérdek meghatározása, utóbbiról Egyed Péter állította, hogy annak megfogalmazása nem a politika kizárólagos privilégiuma. Szinte minden állításban benne rejlett a kérdés: vajon a mai társadalmak milyen erkölcs mentén működnek, egyáltalán hol a helye manapság a rousseau-i erkölcsfilozófiának, társadalmi erénynek?
