Meglepő, ugyanakkor megható is volt számunkra, amikor a hét végi találkozóra eljött Márk családok tagjai, a más nevű, de rokon leszármazottak mikrofonnal a kezükben bemutatkoztak a barátosi templomkertben összegyűlt nagyszámú közönség előtt. A barátosiak a házigazda szerepét vállalták, de színpad elé lepett például Csíkszenttamás küldöttsége, ahol a Márk nevűek lélekszáma meghaladta a félszázat, és a találkozóra eljött szenttamási polgármester is ebből a családból származik. Bemutatkoztak a Délkelet-Erdélyben szétszóródott Márkok, a Magyarországon és Budapesten élő oldalági leszármazottak. Az addig ismeretlen személyeket és adatokat azonnal rögzítették, majd számítógépbe táplálták. A nap előadói mind a Márk család tagjai-leszármazottjai voltak. A találkozón jelen levő Kocs János, az Erdélyi Genea­lógiai Társaság elnöke elmondta, hogy sokunk örömére egyre nagyobb az érdeklődés a családtörténeti adatok iránt.
– Már az első, a tavalyi bikfalvi Márk-családtalálkozó előtt is mi rögzítettük a számítógépes Family Tree Maker családfarajzoló programmal a Márk Zsuzsanna Emese által ismert adatokat. Bikfalván többen is vállalkoztak, hogy kikeresik, sorba rendezik az egyházi anyakönyvekben található neveket, évszámokat, de a nagyobb részét – magát az anyakönyvi kutatást –, az egyes ágacskák összekapcsolását a barátosi találkozó előtt is az Erdélyi Genealógiai Társaság, többnyire jómagam végeztem. Igazából sosem lehet átugrani az anyakönyvek aprólékos átnézését és kijegyzetelését, hiszen ez az alapja minden családkutatásnak. Bárki is kezd bele a munkába, gyorsan rájön, hogy csak akkor tud eredményt felmutatni, ha már együtt a legfontosabb adatforrások. Mi is ezért vágtunk bele a korabeli szakirodalom, a különböző emlékkönyvek, monográfiák, folyóiratok összegyűjtésébe, a Román Állami Levéltár megyei egységeinél levő egyházi anyakönyvek, a lelkészi hivatalokban levő családkönyvek oldalankénti digitális másolásába, a gyászjelentők gyűjtésébe, a Székely Nemzeti Múzeum Demeter Lajos által rendezett gyászlapgyűjteményének digitális feldolgozásába, az ezekben levő nevek és adatok különböző családfákba való szerkesztésébe. Jelenleg közel 200 ezer személynél tartunk, az anyakönyvmásolásnál pedig Három­szék befejeztével célunk az „Erdély összes” lett. Az alig 30 tagot számláló csapat szépen halad a Hargita és Maros megyei levéltárakban, de tagjainknak köszönhetően már távolabbra is kezdünk eljutni, így Kolozsvár, Beszterce és Zilah vonzásköréből is több anyakönyvmásolattal rendelkezünk, jövő hétre szatmári kutatóutat ütemeztünk be. Egyelőre csak neveket és adatokat rögzítünk. A családtörténetek, a híresebb családtagok életpályájának leírása a családtagokra maradt. Ha próbálok a mérnökember által kedvelt számszerűsíthető tényeknél maradni, akkor az idei találkozón gyűjtött adatok újabb ötméternyivel növelték a barátosi Márk családfát, amelyen 587-en szerepelnek.
– Van-e igény a családfarajzolásra?
– Nagyon sokan kérdeznek apróbb dolgokat telefonon, levélben, családkutató fórumokon, de évente csak négy-öt érdeklődő fordul hozzánk valós segítségért, ami szinte elegendő is jelenlegi kapacitásunkhoz. Különösebb tét nélkül, hobbiból csináljuk – keresztrejtvényfejtés helyett. Zömmel az Erdélyből elszármazottak harmadik generációs leszármazottjai fordulnak hozzánk Amerikától Ausztráliáig… Még mindig zárkózott a székely ember, legtöbbször egyedül próbálja megoldani a kutatást is. Az elmúlt tíz esztendő tapasztalatai alapján úgy vélem, százezer emberből egyet érint meg annyira a családi múlt iránti érdeklődés, hogy időt és energiát áldozzon rá.
A Márkok históriáját összeállító Márk Zsuzsanna Emese barátosi előadásából szeretnénk megosztani egy részletet olvasóinkkal, buzdítás gyanánt is, hiszen még ez év nyarán lesz újra Könczei- és Sikó-találkozó Bölönben.
„Pálmay József Háromszék vármegye nemes családjai című könyvében négyféle Márkról emlékezik meg: az uzoni legrégebbi és még három, nemeslevéllel rendelkező székely családról Sepsiszentgyörgyről, Középajtáról és Egerpatakról. Mint tudjuk, a Márkok Egerpatak nevű faluból származnak. Kutatásaink szerint az e névre hallgató és most is élő barátosi, a környékbeli elszármazott és az udvarhelyi Márkok is nagy valószínűséggel mind az Egerpataki Márk Péter leszármazottai, aki 1591. január 22-én kapott nemesítő okmányt Gyulafehérváron Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemtől. Latin szövegének magyar fordításából kiderül, hogy nem a harcokban szerzett dicsőségéért kapta nemességét és birtokait, hanem a fejedelem és országa hűségéért, szolgálataiért, lojalitásáért. A gondviselésnek köszönhetően szinte hihetetlen módon őrizte meg az eredeti nemesi levelet az utókornak a Sepsiszentgyörgyön élő Márk Zoltán (aki azt átadta a Székely Nemzeti Múzeumnak – Kgy. Z. megj.). Dr. Czeizel Endre genetikus és orvosprofesszornak a Családfa – honnan jövünk, mik vagyunk, merre tartunk? című könyvében rögzített módszerrel számolva a Márk család hat generációjában 64 ős van, míg tíz generációban 1024. Ha visszaszámolunk Márk Péterig, kb. az én és a velem egyidős generáció a tizedik, s a jelenlegi családfán 484-en vagyunk, tehát még fele hiányzik. Ebbe természetesen beletartoznak a beházasuló oldalágak és leszármazottak is. Az ősök nagy része közös, amit ősvesztésnek nevezünk, de a modern genealógiai szakirodalom ősazonosságnak hívja. Meglepő számunkra, hogy a lepergett évszázadok után is ilyen szép számban élnek Márk nevű családok Barátoson. Az egyházkönyvbe a mi családunkról kiállított első anyakönyvi kivonatot 1778-ból jegyezték be. Azóta 234 év pergett le a történelem rokkáján, és még most is él 35 Márk nevet viselő személy és 52 női ági leszármazott, aki többnyire férje nevét viseli, és elkerült a világ más pontjaira. Márkok élnek Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Kolozs­váron, Szászrégenben, Marosvásárhelyen, Székelyudvar­helyen, Csíkszeredában és környékén. Sokan adták életüket a hazáért. A barátosi Erzsébet kerti hősi emlékművön Márk Albert, Márk János és Márk Lajos nevét olvashatjuk.”