Úgy néz ki, még jó ideig az Európai Unió egyik legszegényebb állama maradunk (másik Bulgária), s ezen a helyzeten az új, némely román körökben meglehetősen nagy rokonszenvvel fogadott kormány sem tud változtatni. Alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, s bár száz napja mást sem hallunk, mint hogy ők majd visszaadják, amit az előző hatalom elvett, lassan-lassan kiderül, az egész nem több amolyan kormánypropagandánál.
A törvénytelenül levont egészségügyi hozzájárulás visszafizetését úgy elnyújtották, hogy szinte észre sem veszik az öregek, 40–45 lejjel többet hoz a postás, ráadásul az idősek zömétől – több mint hárommilliótól – annak idején semmit le nem vontak, mert havi jussuk 740 lej alatt volt, és lesz is még egy ideig. A közalkalmazottaktól ellopott fizetések 12,5 százalékának pótlását ugyan már befejezték, de a következő részletet jó esetben januárban folyósíthatják.
Jövőre sem várható túl sok jó, a gazdasági növekedés mértékének becslését rég visszavágták, előbb 1,5 százalékról 1,2-re, most meg 0,9-re, ami annyiban reményt keltő csak, hogy a recesszióból kilépett az ország, és ha valami nagy baj ránk nem szakad, elképzelhető az is, hogy növekedő pályára áll. Mégsem tűnik el egyhamar az a rettenetes szegénység, mely gyötri, megalázza az itt élők zömét. És ez a borzalmas szárazság is betett mind az embereknek, mind az országnak. A termés jó hatvan százaléka elpusztult, már most takarmánygondokkal küszködnek az állattartók, hogy mi lesz tavasszal, jobb el sem képzelni.
Hetek óta folyamatosan drágul az élelem, a gyümölcs, a zöldség, mintha nem is nyár lenne, 11,5 százalékkal kérnek többet a benzinért, mint tavaly ilyenkor, és napokon belül a lakosságnak öt, a vállalatoknak tíz százalékkal kell többet fizetniük a villamos energiáért. A földgáz sem lesz olcsóbb, csakhogy igazi árát majd a fűtési szezon beálltakor tudjuk meg. És egyre romlik a román lej euróhoz viszonyított értéke, mi meg már megtanultuk, ez a vásárlóerő gyöngülését jelenti.
Ilyen körülmények között érthető, hogy az emberek zöme, a román lakosság közel kétharmada azokban bízik, akik ígérni tudnak és mernek. A Ponta-kormány száz napja alatt 700 kormányhatározatot fogadott el, 500 közülük egyszerű kinevezési okmány... Míg tehát a gyors hatalomátvételben jeleskednek, az ország gazdasági gondjainak orvoslására megoldást egyelőre nem találnak.
És azt állítják a gazdasági nagyokosok, ha a kismértékű jövedelememeléseket nem követik gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő intézkedések, jóra ne számítsunk. Marad a szegénység.
