Sepsiszentgyörgy 1509-es első pecsétnyomójától a jelenkori városzászlóig hosszú és göröngyös az út. A jelképek bizonyos elemei állandóak, mások a különböző történelmi korokban változnak, némely módosításokra van magyarázat, másokat csak találgatni lehet. Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa ezeket tárja fel a Sepsiszentgyörgy jelképei című kiadványban, amelyet tegnap mutattak be a Székely Nemzeti Múzeumban.
„Idők jöhetnek, mehetnek, világok, világnézetek változhatnak, értékét veszítheti minden, mi ma becses, de a múltnak arany ködébe vesző eredetű – minket jelentő – emlékeink szeretete soha el nem múlik.” Keöpeczi Sebestyén József heraldikus írta keserű szájízzel ezeket a sorokat, amikor Sepsiszentgyörgy régi városcímerét 1931-ben elgörökeletiesítették. Az általa fogalmazottak szellemisége vonul végig Szekeres Attila István tanulmányán is, aki az 1509-ből származó első sepsiszentgyörgyi pecsétnyomó részletes bemutatása után végigvezet a pecsét címeresítési folyamatán, majd nagy teret szentel a Gödri Ferenc polgármester által tervezett és festett címernek és az I. Ferenc József osztrák császár és magyar király által 1897-ben kiállított adománylevélnek, miszerint az „új címert címere gyanánt Sepsi-Szent György rendezett tanácsú város pecsétjeként magyar körirattal pedig pecsétjéül örök időkig használhassa”.
A címerekben feltüntetett ábrák, szimbólumok, az évszámok, a felirat nyelve, a város megnevezése, rangja sokat elárul az adott korról, hatalmi viszonyokról. Szekeres Attila István tanulmányait lapozva történelmi utazásban vesz részt az olvasó, miközben a pecséttől a zászlóig a jelképrendszer sok titkát megismeri. A Sepsiszentgyörgy Kiadó ezzel a kiadvánnyal nem csak a Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa programot gazdagítja, de megemlékezik a város első írásos említésének 680. és a városépítő polgármester, Gödri Ferenc születésének 150. évfordulójáról is.
