A szórakoztatóipar egyik fontos alapköve, a mozgófilm története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Louis Aimé Augustin Le Prince 1888 októberében az angliai Leeds egyik külvárosában mindössze 18 képkockából álló filmet készít.
Jó öt évnek kellett még eltelnie, míg 1894. január elején a neves amerikai feltaláló, Thomas Alva Edison elkészíti kinetoszkópját (egyetlen néző által használt, szekrényszerű kamerával felvett film levetítésére szolgáló készülék), s társa, az amerikai W. K. Dickinson szabadalmaztatja a mind felvételre, mind annak levetítésére alkalmas kinematográfot. Rövidesen kinetoszkópos nézőtermek nyíltak világszerte, a Lumière fivérek által 1895-ben feltalált vetítőgéppel a mozgófilm elindul világhódító útjára. Az első magyarországi mozgófilmet a Lumière testvérek operatőrei készítették az 1896-os millenniumi kiállítás egyik budavári díszfelvonulásáról. A kinetoszkópos vetítések először a vendéglőkben, kávéházakban terjedtek el, 1911-ben Budapesten már mintegy száz mozgófényképszínház volt. Heltai Jenőnek köszönhetjük e hosszú szónak játékos mozira rövidítését.
Természetszerűen az első próbálkozások – nevezzük a ma is használatos kifejezéssel – ismertető jellegű dokumentumfilmek voltak. A játékfilm ezekből alakult ki, amikor a filmesek ráébredtek, hogy érdemes filmre venni kitalált történeteket is. Az első, tudatosan rendezett magyar filmalkotás A tánc, melyet Zsitovszky Béla készített az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának illusztrálásához. Ismert színészeket és az Operaház balerináit kérte fel szereplésre.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzet 1902. évi 115-ös számából feltételezhetően első alkalommal értesülünk a kinematográf helyi megjelenéséről. A vetített mozgóképek városunk vendéglőjében kezdik meg helyi diadalútjukat. Az érdeklődők első alkalommal 1902. augusztus 1-jén itt ismerkedhettek meg a kinematográffal: a The American Biograph Company (1. kép) az étteremben „terítetlen asztalok mellett” mutatta be mozgófényképeit a londoni tűzvészről és egy hadihajó vízre bocsátásáról. A következő adat1904-ből származik, amikor július 20-án a Bioskop Társaság Vajna István kerthelyiségében mutatja be mozgófényképeit. A város dísztermében az első mozgófilmvetítéseket az Uránia Tudománynépszerűsítő Egyesület 1905. január 16-án, 17-én és 18-án rendezte meg A modern asszony, Az éjféli nap országa és a Dalmácia című rövidfilm leforgatásával. Hét évnek kellett eltelnie, míg 1912. február 24-én nagy érdeklődés közepette a díszteremben (2. kép) megnyitották a város első állandó villamos színházát, a mozit, mely egészen 1949-ig működött. Íme, hogyan ír a Székely Nép tudósítója az esemény jelentőségéről a lap 21. számában: „A tapasztalat bebizonyította a világ minden részében, hogy a villamos színházak nemcsak szórakozóhelyek, hanem az emberiség minden rétegére művelő, nemesítő, ismeretterjesztő hatást gyakorolnak.” A filmek hang nélküliek lévén, a zenei aláfestést általában zongorajáték adta, amire a város ismert zenészeit kérték fel. A közönség hangulatáról, hozzáállásáról, az újonnan megkövetelt illemszabályok betartásáról a lap egy későbbi számában a tudósító így ír: „Csoda Sepsiszentgyörgyön! …akadtak hölgyek, akik a mozi igazgatóságának a közönség érdekében tett felkérésére a kalapot levették fejükről az előadás alatt. Csoda! Csoda! S hogy még nagyobb legyen a csoda, ki fogjuk írni ezután azok nevét, akik nem vették le. Aki pályázik erre, szíveskedjék ezután is a fején tartani szép nagy kalapját, s mi igyekezni fogunk őt színházunk hősnőjeként megénekelni dalban és prózában.”
A játékfilmek megjelenésével a némafilmek olyan neves sztárjaival ismerkedhetett meg Sepsiszentgyörgy közönsége, mint Greta Garbo, Buster Keaton, Lil Dagover, Rudolf Valentino vagy Fedák Sári, Bánky Vilma, Márkus Emília. A filmeket az impériumváltozásig a vendéglő és kávéház mindenkori bérlője vagy a polgármesteri hivatal, mint a díszterem fenntartója, szerezte be kolozsvári vagy budapesti forgalmazóktól. A világháborút követő években a filmforgalmazás akadozik, a vallási és kultuszminisztérium rendelkezik a terem fölött, más-más filmforgalmazó cégek és személyek nyerik el a terembérletet. 1926-tól beindul a zökkenőmentes vetítés, hetente két-három nap van előadás, és általában két film kerül vetítésre. Ízelítőül íme az 1928. február 8. és március 11. között vetített filmek címe: február 8. Főnyeremény (forgatókönyv: Balázs Béla, szereplők: Jack Trevar, Viola Garden), február 12. Ninon, a német UFA stúdió produkciója, február15. Fekete sas (Rudolf Valentinóval és Bánky Vilmával a fő szerepekben), február 19. Pestis Florence-ben, február 22. Riviera hercegnője (Ellen Kürthy, Mészáros Gyula, Hans Junkermann szereplésével), február 25–26. Maciste és az emberkereskedők, március 3–4. A fekete nővér (a főszerepben Eszterházy Ágnes és Elisabeth Bergner), március 7. A halál árnyékában, március 10–11. Hőstenor. Abban az évben, augusztusban Josephine Baker Fekete Vénusz című filmjét láthatta az nagyérdemű (3. kép). 1928-ban a felelős minisztérium a városnak adja a filmvetítés jogának és a terem használatának kedvezményezett bérletét (koncesszió). A városi tanács 1930-ban öt évre további bérbe adja Ana Bengeanunak és Boros Lajosnak, az Eurofilm képviselőjének, egyben szabályozza mind a vetítést, mind pedig a terem használatának módozatait. Az évi bér 360 000 lej, és bérbe adható összejövetelek, estélyek rendezésére is, de csak filmvetítéssel egybekötve. A bérlő köteles évi 15 alkalommal a polgármesteri hivatalnak ingyen átadni a termet nemzeti ünnepek és gyűlések megrendezésére. Évente egyszer hat hétre át kell adni vendégtársulatok egész évadra szóló bérletes színielőadásaira.
Időközben a teremben újabb módosításokat végeztek: 1930-ban új, felhajtható ülőkéjű padsorokkal s emelkedőkkel látták el. A hangosfilm térhódítása szükségessé tette a gépház átépítését, melyet felvittek a karzat színpaddal szembeni részére, azt pedig stílusa megváltoztatása nélkül kiszélesítették. Az első hangosfilmet 1930. október 12-én vetítették (Orgonavirágzás – Gary Cooperrel a főszerepben).
(folytatjuk)
