Ha színészként fanatikusan kizárólag a színházzal foglalkozol, nem veszed észre, mennyi minden van még azon kívül; amit a színház nyújt, azt a család, az együtt zenélés, a barátok is biztosítani tudják, de másként, olyan formában, amire a színház nem képes – sorolhatnánk két olyan sepsiszentgyörgyi színművész érvelését „a színész is ember” megállapítás mellett, akik mindezek ellenére a színházért élnek, a színház iránti elkötelezettségüket igyekszenek összehangolni családi életükkel. A sepsiszentgyörgyi kulturális nyílt napok rendezvényeként tartott tegnapi szabad kérdezgetősdin a Háromszék is jelen volt.
A Pálffy Tibort és Kolcsár Józsefet faggató kérdeződélutánon a fiatalok többek között arra voltak kíváncsiak: hogy lehet a magánéletet összeegyeztetni a színházival? A szép vagy a jó színész a sikeres? Mit csinál a színész, ha nem ért egyet azzal, hogy az előadásban káromkodnia kell, le kell vetkőznie pucérra, vagy meg kell erőszakolnia egy nőt?
Pálffy Tibor (Hobó) szerint fontos a nyugalom: a családra is lehet figyelni, a szakmára, a hivatásra is; úgy véli, a színházban is van olyan, amit az ember a családból visz oda, de fordítva is igaz. Ezért szerinte az életben a legfontosabb a derű. Kérdésre válaszolva, hogy a szép színész mennyit nyom a latban, Hobó azt válaszolta: a tökéletes külső lehet hátrány is, a lényeg: a jó színész megszépül a szerepében attól, ha hiteles, ha érzései belülről jönnek.
Kolcsár Jocót lány rajongói többek között arról kérdezték: hogy tudja megoldani azokat a helyzeteket, amelyekkel civilként ő sem ért egyet, például káromkodik, nőt pofoz fel vagy erőszakol meg, ha az előadás ezt megköveteli? A színművész azt válaszolta, ezek a helyzetek őt is megviselik, de ettől színész a színész, hogy tudjon az adott szereplő bőrébe bújni.
A Tea kedvenc színészeddel program bebizonyította: nem dőltek le csodálói falak, inkább emelkedtek azok a mércék, amelyeket meg kell haladniuk azoknak, akik színészi pályára szeretnének lépni. Ez csak akkor sikerülhet, ha elfogadják: a színész is ember.
