Mesepárnán vagy széken, anyu-apu ölében vagy még biztonságos távolságban tőlük, dobok mellé kuporodó, kíváncsi gyerekek zenei foglalkozás kezdetét várták szombat délelőtt a Huhuu Alkotóház színes-kedves termében.
Izgalmuk érthető, a mindennapokban ritkán adódik alkalom ütőhangszert egyáltalán kézbe venni, nemhogy megszólaltatni. Hána László dobművész pedig finom humorral, türelemmel, kiváló pedagógiai érzékkel kalauzolta az egyre gyarapodó, ifjú tanoncok seregét. Utazásuk a ritmus világában a dob-nyelv születését idéző mesével indult, a hangszerekkel történő ismerkedés tanulságos-mókás fordulata igazolta, szavait figyelemmel követi a gyermeksereg, így a dobművész kérdésére egészséges, székely fantáziáról árulkodó válaszon is közösen derülhettünk – akadt ugyanis, aki úgy vélte, az afrikai dobon bizony medve bőre feszül...
Szóra bírni egy ütőhangszert csak távolról tűnt hétköznapi feladatnak, ki-ki megbizonyosodott a foglalkozáson, „nem egyszerű mesterség” – fogalmazta meg Hána László. Mindeközben három és fél évtizednyi tapasztalatát úgy tette gyermekközelivé, hogy a mindannyiunk által megtapasztalt legelső ritmustól, a szívdobbanástól az esőhozó dalig, az egymást váltó mély és magas hangokon át, az egyszerű és cifrázott ritmusokig még a szellő és a csermely hangját is megsejtette lelkes követőivel. A közös zenélés öröme innen már csak lépésnyi távolságra volt, a mesternek pedig kicsikkel-nagyokkal egyaránt sikerült megértetni annak lényegét: „itt ugyanis az a legfontosabb, hogy egymást lássuk, egymás szemébe tudjunk nézni”.
