A hosszas vita után bejelentett döntés várható volt, hisz egy nappal korábban megelőlegezte ezt a változatot Székely István főtitkárhelyettes, és tegnap reggel óta az egyébként jó ideje háttérbe húzódó Verestóy Attila nyilatkozata folyt a román hírcsapokból. A kétes múltú, de bukaresti körökbe jól beágyazódott magyar politikus köztudottan a kormányzás és a szociáldemokratákkal ápolt jó viszony híve, ő irányította a színfalak mögül a februári paktumot, s most is világosan fogalmazott: Kelemen ha menni akar, menjen, de az RMDSZ marad. S lőn...
Tudnivaló, nincs egyedül véleményével, jó páran vannak, akik ilyen-olyan érdekből jobb szeretnek a hatalom közelében lenni, s a polgármesterek, tanácselnökök nagy része – tisztelet a kivételnek – úgy véli, jobb a húsosfazék mellett maradni, kampány közeleg, s dőlhet a pénz. Azt nemigen veszik tudomásul, hogy üres a bukaresti kassza, s ha valamit kiszorítanak, azt valószínűleg biztos szavazóbázisuk felé irányítják, nem a kiszámíthatatlan magyarokhoz.
Kelemen Hunor ultimátumot adott, de csapdahelyzetbe került: borítékolható volt, nem jöhet ki jól a maga által teremtett helyzetből. Erőt akkor tudott volna felmutatni, ha kitart elképzelése mellett, és kivezérli a szövetséget a kormányzásból. Néhányan talán orroltak volna rá, de új lehetőségek nyílhattak volna a kisebbségi jogérvényesítésben, határozott, következetes kiállással elnémíthatta volna ellenfeleit. Nem ezt tette, engedte ismét felülkerekedni a Verestóy-féle vonalat, s ezzel talán végérvényesen meggyengült pozíciója.
Még az is tisztességesebb lett volna, ha visszatáncolnak, s minden marad a régiben, mert nehéz komolyan venni azt a magyarázatot, mellyel előrukkoltak, miszerint Kelemen Hunornak tulajdonképpen sikerült kompromisszumot kötnie Victor Pontá­val, több dokumentumot nem küld a román kormány a luxem­burgi bíróságnak, és ősszel a parlament is megvitatja, mi legyen Románia álláspontja a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés kapcsán. Vicces egy megegyezés ez, hisz elsősorban jelképes jelentősége van annak, hogy Románia ellenzi a kezdeményezést – márpedig a perben való részvétel vissza nem vonása ezt jelenti –, és nehezen elképzelhető, hogy kampányhajrában a parlament éppen a kisebbségi jogok bővítése mellett foglalna állást.
Az RMDSZ kormányon marad, elnöke azonban nem. A tegnapi nevetséges kompromisszum nem egyéb, mint öngól, nem növeli sem a szövetség ázsióját, sem az erdélyi magyarság jogérvényesítési lehetőségeit. Körülbelül annyi esélyünk lesz előrelépni fontos nemzeti ügyekben, mint Kelemen Hunornak, az RMDSZ várható elnökjelöltjének az őszi államfőválasztáson. Semmi.