Tízéves történetét két új harang öntésével és felszentelésével bélyegezte meg az ünneplő egyházközség, melynek lelkipásztora, Bancea Gábor üdvözölte a népes közönséget. Hallani, látni és hinni gyűlt össze a város ezer lelket is meghaladó gyülekezete – hangzott el nagytiszteletű Szegedi Lász­ló, az Erdélyi Reformá­tus Egy­házkerület generális direktorának igehirdetésében (Ján. 4:46–53), aki napjaink egyre fontosabb és nélkülözhetetlen sarkigazságát hangsúlyozta: meg­bolydult világunkban fokozottan fontos a népünket megtartó, erős Istenbe vetett hit.
A kezdő és derekas templomi énekek után a testvéregyházak lelkészei megáldották a harangokat, a kicsinyek és felnőttek pedig csodálkozással követték, miként emelik a még sisak nélküli torony magasságába a 450 és a 210 kilogrammos két harangot. A nagyharang a reformáció eljövendő 500. évfordulójának köszöntésére, a kisharang pedig Kálvin János reformátor emlékére készült. „Szent buzgóság létesített, buzdítni, óh, ember, téged. Midőn hallod zengésemet, jer, és imádd Istenedet!” Soli Deo Gloria – betűzték a jelenlevők a harangok feliratait.
Az egyházközség történetének évtizedes múltját, népes gyülekezetének buz­góságát Domokos Ferenc főgondnok ecsetelte, e sorok írója Erdély harangjairól kiadott kötete kapcsán a harangok „üzenetének” érdekességeiről szólt. Köszöntőt mondott Dálnoki Lajos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, nagytiszteletű Zelenák Jó­zsef, a romániai evangélikus-luthe­ránus egyház püspökhelyettese, majd Antal Árpád, Sepsi­szent­györgy polgármestere. Bancea Gábor tiszteletes felolvasta azt az üzenetet, amelyet az elkövetkező emberöltők számára az új toronysisak gömbjében helyeztek el. Az ünnepi istentiszteletet himnuszaink eléneklése és szeretetvendégség zárta.