Kell lennie a világon egy olyan helynek, ahol mi vagyunk a legfontosabbak. A Székelyföld Napok alapgondolata ez, mely így, egymagában közhelynek tűnik. Hiszen kerek e sárgolyóbison mindenhol azok a legfontosabbak, akik éppen ott élnek. A maguk számára legalábbis, de a földkerekség civilizáltnak nevezett részén azok számára is, akik őket körülveszik, akik őket meglátogatják.
Hogy miért lesz mégis üres beszédnél több a Székelyföld Napokat életre hívó eszme? Mert kérés, még ha megállapításként hangzik is. Óhaj, mit kicsit magunknak is megfogalmazunk, de leginkább azoknak, akiknek kiszolgáltatottjává tett a sors. Holott nincs amiért, hiszen nem kell nekünk utcasarkon koldulnunk házat s hazát. Nem lennie kell hát, hanem van a világon egy olyan hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak. Még akkor is, úgy is, hogyha e hely az űrből nézvést inkább körvonalazódik, mint innen, lentről. Legalábbis így lesz pontosan egy hét múlva, néhány óra erejéig.
Lassan végéhez közeledik a Székelyföld Napok programsorozata. Tíz nap, ami rólunk, értünk szólt. A belső határok felszámolásáról, a székely identitástudat erősítéséről. Az egység sokszínűségének felmutatásáról. Hogy ezt ki-ki hogyan élte meg, hogy – csupán a háromszéki történéseket nézve – a túlzsúfolt hétvége és az azt megelőző és követő szellős hétköznapok rendezvényeiből ki milyen mértékben vette ki részét, abból lehetne tanulságokat levonni. Most csak egyetlen apró rezdülésre, a műsorfüzetben nem is szereplő mozzanatra hívnánk fel a figyelmet. Olaszteleken lépett fel a Csernátoni Dalcsoport a második világháború Úz-völgyi harcait feldolgozó drámai előadásával. Nem telt meg a kultúrház, dologidő van, mondták a helyiek mintegy mentegetőzésként, és az előadás után állva tapsoltak, már nem szabódva falusfeleik távolmaradásáért. Az üzenet, amit magukévá tettek, valóban szolgálta identitástudatuk erősítését.
Egy nagy művészeti esemény és sok kis kulturális műsor teszi teljessé a Székelyföld Napokat, a rendezvény az Orbán Balázs-díj átadásával éri el csúcspontját. Az egységes Székelyföld-kép kialakításához való hozzájárulásáért, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjának elősegítéséért, az egyén és a közösség gyarapodásának szolgálatáért az illyefalvi LAM Alapítvány vehette át tegnap Csíkszeredában Kovászna Megye Tanácsának Orbán Balázs-díját. Aki az elmúlt évtizedek során valamelyest is követte az alapítvány tevékenységét, tudja: sokszorosan megérdemelte a Kató Béla püspök által alapított szervezet a kitüntetést.
Kellenek a rólunk, értünk szóló ünnepek. Még inkább a holnapunk megalapozásáért elkötelezett szervezetek. Így együtt, egymást kiegészítve lehet és van értelme Székelyföld építésének.