Nosza megvettem én is gyorsan a jegyeket, és nagy izgalommal vártam a nagy találkozást azokkal az emberekkel, akiknek a dalairól úgy érzem, hogy nekem, rólam szólnak... Büszke vagyok rájuk, örömmel indultunk a fellépésükre. Bulira, énekre hangolva léptük át mintegy 160-an (ezt a számot utólag tudtam meg) a szórakozóhely küszöbét. Zenekar a színpadon, a lelkes közönség velük együtt énekli az ismert dalokat. A hangulat fergeteges és civilizált. Ahogy elkészítettem magamban a leltárt a résztvevőkről, majdnem csupa értelmiségit, békés, tisztességes polgárt vettem számba. A lemezbemutató koncert már a vége felé közeledett, mikor hirtelen leállt a zene. Értetlenül álltunk és néztünk ki a fejünkből – aztán megláttuk a tömegen átmasírozó egyenruhásokat, szám szerint két tűzoltó tisztet és úgy 30–50 rohamrendőrt. Éppen, hogy szét nem taposták az útjukba került, békésen szórakozó polgárokat. Mint kiderült, biztonsági ellenőrzést tartottak a bukaresti Colectiv Klubban történt tűzeset miatt. Mikor a koncert már lassan a végéhez közeledett... Hmmm... Hát legyen. Mi hálásak vagyunk a hatóságoknak, hogy így aggódnak, és ennyire a szívükön viselik maréknyi békés székely életét. Aztán kitalálták, hogy meg kell számolniuk. Sorakozó kifelé, s ha többen vagyunk kétszáznál, a bulinak vége; ha kevesebben, folytatódhat tovább. Azokat, akik libasorban kimentek, végig filmezte az életünkért és testi épségünkért halálosan aggódó hatóság. Megszámoltattunk. Egyes rendőrbarátaink 160-at, mások 300 és valahányat számoltak. Nem lepődtünk meg. Tudjuk, hogy nekik a matek nagy erősségük... Végül is megengedték, hogy a koncert befejeződjön. Még két dal volt, és abban a két dalban benne volt szívünk-lelkünk...
A koncert végeztével tapasztaltuk, hogy a bejáratnál ott várakoznak az értünk aggódó hatóságok. De engedtessék meg a kérdés: egy esetleges tűz esetén a több mint félszáz maszkos rohamrendőr és rendőr hogyan segített volna tüzet oltani? Mivel tűzoltókocsit nem láttam... Talán rápisiltek volna a lángokra? Utólag még az is felmerült bennem, hogy az ilyen jellegű óvintézkedést nem a rendezvény előtt kellene tartani? Mármint szükséges a rendezvény kellős közepén megejteni? De ha kell, hát kell...
De annyit tudok, hogy ha az Isten is úgy akarja, ezentúl ennek az együttesnek minden koncertjére elmegyek, nem csak azért, mert szeretem a dalaikat, hanem már elvből is. Hiszen amíg ilyen lelkiismeretesen vigyáz ránk a hatóság, bajunk nem eshet... Hála Istennek, hogy Románia szabad, demokratikus állam, és mi a polgárai vagyunk, akik szabadon gondolkodhatnak, érezhetnek és cselekedhetnek. A történtek záróakkordjaként még csak annyit mondanék: „történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!”

Szép Annamária, Sepsiszentgyörgy