A tapasztalati úton szerzett tudás, a mozgás és a művészetek szerepe az oktatásban, a gyermek élettani sajátosságaira alapozó tanítási-tanulási ritmus, a saját út megtalálása, az önmegvalósítás fontossága volt a témája annak a két előadásnak, amelyet Waldorf-pedagógusok tartottak Sepsiszentgyörgyön. A helyi Pro Waldorf Egyesület meghívottjainak ismertetőjén, múlt csütörtökön és hétfőn is megtelt a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Terme, mindkét alkalommal a hallgatóság kérdései követték az előadásokat.
A bennünk élő ritmust állandóan táplálni kell – hangsúlyozta Szentmártony Yvonne, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola euritmia tanára A ritmus és a mozgás szerepe a tanulási-tanítási folyamatokban című előadásában. Az előadó a gyermek élettani sajátosságaira alapozva érzékeltette a mozgás jelentőségét, kiemelve, minden mozgásnak embertani alapja, fejlődéstani háttere van, ezért nem mindegy, hogy mit, mikor és hogyan vezetünk be a gyermek világába. Elmondta, ha az újszülött fejlődése harmonikus, szociális kapcsolatai jók lesznek, ami már korán megnyilvánul, amikor az édesanyján kívül másokat is elfogad. Érzékszervein keresztül tapasztal, ismeri meg a világot, és ha ezt később is meghagyjuk neki, a tanulás nem lesz gyötrelem számára – ez tulajdonképpen a Waldorf-pedagógia egyik alapelve is. Szentmártony Yvonne hangsúlyozta, a mozgásnak a bennünk élő ritmust kell kivetítenie, ezért a gyorsabban lélegző kisgyermeknek és a kamasznak nem ugyanazt a mozgási feladatot kell adni, nem ugyanazok a ritmusok, ütemek segítik a különböző korúakat a fejlődésben. A tanulás, az ismeretek befogadása olyan, mint a belégzés, az elmélyítés, a lazítás pedig a kilégzéshez hasonlítható, mindkettőre szükség van, ezért nem lehet folyton csak új ismeretekkel bombázni a gyermeket, időt kell hagyni a befogadáshoz – mondotta. A napnak, a hétnek, a hónapnak és az évnek is megvan a maga ritmusa, amit jó figyelembe venni az oktatásban is, ez segíti a tanulást – állítja a szakember. A Waldorf-pedagógiában azért tanítanak korszakokban, mert ha négy héten keresztül mindennap az első két órában ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak, jobban elmélyülnek az ismeretek, amelyek később érettebben térnek vissza, maradandóbbak.
A gyermek kiskorától utánoz, ezért éljünk úgy, hogy méltóak legyünk az utánzásra – hangsúlyozta az esemény másik meghívottja. Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola tanára azt mondta, nem jó túl korán kezdenie a gyermeknek a versenysportot, a néptánc is legyen kezdetben inkább játék, és csak harmadik-negyedik osztályban váljék igazi tánccá, a szabad mozgás élvezzen előnyt az irányítotthoz képest, kivéve, amikor az a feladat, hogy pontosan kell elvégezni adott mozdulatot.
Nem a tantárgyat kell tanítani
Minden nevelés lényege, hogy amire a gyermek felnövekszik, meg tudja valósítani önmagát – hangsúlyozta Dan Judit hétfőn A gyermek fejlődése a Waldorf-iskolában című előadásában, kiemelve, a helytállás nem a diplomától függ, hanem attól, hogy mennyire sikerül a gyermeket ráirányítani saját útjára. Az előadó szerint manapság erős ellenszélben kell nevelni, oktatni, a gépek világában sok minden másként működik, megváltoztak a szociális igények, de egy állandó: amit az első három, majd hét esztendőben nem aktiválunk a gyermekben, az örökre elvész. A gyermekben, mint minden magban, benne van az ős tudás, a pedagógus dolga, hogy a megfelelő korban a megfelelő kapukat nyissa ki tanítványaiban – mondotta. Dan Judit hangsúlyozta, a Waldorf-iskolában az osztálytanító tekintélyét nem a szigor adja, hanem az, hogy tud válaszolni a gyermekek kérdéseire, ezek alapján együtt írják meg a tankönyveket, együtt határoznak arról, hogy mi kerül abba bele. A szabályszerűségeket a gyermek maga vonja le, az általánostól jutnak el az egyedi meghatározásig, és nem fordítva, miként az a hagyományos oktatásban történik.
Az előadó a sok tantárgy egyszerre történő tanítását ahhoz hasonlította, mintha egyszerre több könyvet olvasnánk, néhány oldalt egyikből, majd a másikból, míg a Waldorf-iskolában működő korszakos tanítás szerinte olyan, mintha adott időben egyetlen könyvre koncentrálnánk, így az így szerzett ismeretek jobban elmélyülnek. Dan Judit hangsúlyozta a művészetek és a mese szerepét a tanításban, kiemelve, a mesében benne van létünk filozófiája. Beszélt a keresztény ünnepekről, az esztendő ünnepeiről és ritmusáról, amelyek a Waldorf-iskolában részét képezik a nevelésnek, végcélként pedig leszögezte: nem tantárgyakat kell tanítani, az iskola feladata, hogy előhozza a gyermekből a rejtett tudást, és olyan iránytűt adjon a kezébe, ami felnőttként segíti a talpon maradásban.
