A Transilvania filmforgalmazó jó üzleti fogással kihasználta azt, hogy Erdélyben nagyon sokan kíváncsiak az Oscar-díjas Saul fia című magyar filmre, de a legtöbb településen nincsen mozi, ahogy Sepsiszentgyörgyön sincs, így az 50-es évek mozikaravánjaira emlékeztetve elindított Székelyföldre (és nem csak) két technikust egy minden igényt kielégítő modern vetítőgéppel és Dolby Surround hangrendszerrel.
Annak ellenére, hogy a filmet már bemutatása után egy héttel láttam Budapesten, és a múlt év legjobb filmjének tartottam, gondoltam, Sepsiszentgyörgyön is megnézem. Nyilván nagy elvárásaim voltak a hang minőségével kapcsolatban, mivel a film rendezője, Nemes Jeles László is több interjúban foglalkozott fontosságával. „Esztétikai közhely, hogy a holokauszt ábrázolhatatlan, ehhez pedig a Saul fia is tartja magát, hiszen a haláltáborok borzalmait többnyire a képen kívülre utalja. Hanggal viszont annál több mindent megmutat, még azt is, mi történt a gázkamrákban, úgyhogy inkább felvillantani próbáltuk a különböző irányból érkező hanghatásokat, amelyek mellett a főszereplő elsuhan. Amikor a forgatókönyvvel elmentem Zányi Tamás hangmérnökhöz, mondtam, hogy ennek a filmnek 50 százalékát a hang fogja adni. Akkor nevetett. Öt hónapi munka után viszont már nem nevetett” – emlékezett vissza Nemes Jeles.
Nos, vissza a sepsiszentgyörgyi vetítéshez. A déli egy órára bejelentkezett, de a kezdés előtt csak másfél órával érkező technikusok feleslegesnek tartották a rendszert felszerelni, lent hagyták a kocsiban, és a hangot lezserül a színház két hangfalába kötötték, a szükséges többi kilenc hangszórót elhanyagolva. Így a hanghatásokra épülő filmet megcsonkítva láttuk.
Csalódottan távoztam a vetítésről, meglopva éreztem magam és nézőtársaimat. Sajnos, ők nem is tudták, hogy mitől fosztották meg…
Dancs Árpád
