Szűcs Ilona 1912. május 16-án, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején született a Rimaszombathoz közeli Várgedén. A pozsonyi Orsolya-rendi apácák tanítónőképző intézetében érettségizett. A rimaszombati járáshoz tartozó Nagybalogon tanított, tanítványait a magyar nyelvhez, az anyanyelvhez, a nemzethez, a szülőföldhöz, a hithez és a hagyományokhoz való hűségre nevelte. 1937-ben ment férjhez Tamás Aladárhoz, házasságukból két lány született.
A második világháború után, 1945 nyarán a magyar kisebbséget kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító Beneš-dekrétumok miatt a család tagjai elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonásával, az állami alkalmazásból való elbocsátással járt együtt. Férje 1955-ben meghalt. Tamás Ilona életében ezután újabb megpróbáltatás következett, a felmenőitől örökölt föld miatt kuláklistára került, eltiltották a katedrától is. Csak 1958-tól taníthatott újra, 1974-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként tevékeny tagja volt a rimaszombati közéletnek, a csehszlovákiai rendszerváltás után belépett a Magyar Koalíció Pártjába, megalapította a Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kört.
Tamás Aladárné soha nem hagyta el szülőföldjét, állampolgársága mégis többször megváltozott a történelemben. Az első világháborút követő 1920-as trianoni béke után csehszlovák, a Felvidéket visszajuttató 1938-as első bécsi döntés után újra magyar, a második világháború után ismét csehszlovák állampolgár lett, majd Csehszlovákia 1993-as megszűnése, az önálló Szlovákia 1993. január 1-jei megalakulása után szlovák állampolgár lett.
Tamás Ilona 2011 áprilisában gyorsított eljárásban kapta meg a magyar állampolgárságot. Így elveszítette állandó lakhelyét, és jogi helyzete hozzávetőleg egy Szlovákiában tartózkodó európai uniós turista jogállásának a szintjére süllyedt. A rendőrség 2011 decemberében idézte be öt másik, a magyar állampolgárságot felvett felvidéki magyarral együtt, hogy adja le az állampolgársághoz kötött személyi iratokat, személyazonossági igazolványát és útlevelét. A döntés ellen hiába fellebbezett.
Az idős asszony azóta küzdött azért, hogy az uniós elvekkel és a szlovák alkotmány rendelkezéseivel összhangban megtarthassa szlovák állampolgárságát is. 2012 februárjában lányával, az időközben elhunyt Tamás Anikóval együtt beadvánnyal fordult a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). 2012 októberében a magyar állampolgárságot szintén felvevő Gubík László, az MKP ifjúsági szervezetének vezetője és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult, de a testület levette napirendjéről az ügyet. A szlovák alkotmánybíróság 2014 szeptemberében eljárásjogi okokra hivatkozva, érdemi döntés nélkül utasította el az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványt. Tamás Ilona ezt követően, 2015 februárjában jogorvoslat megvonása és a magánélet ellehetetlenítése címén ismét bead­vánnyal fordult az EJEB-hez. Mint tegnapi lapszámunkban jeleztük, az Európai Parlament petíciós bizottsága 2016. augusztus 18-án befogadta Tamás Ilona panaszát, határozatában előzetes vizsgálatra kérte fel az Európai Bizottságot, és a szlovák hatóságok álláspontját is kérte.
Tamás Aladárné pedagógiai munkásságáért vasoklevelet, rubinoklevelet, Komensky-emlékérmet, a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét kapta meg. Kitüntették a Magyar Köztársaság oktatási miniszterének elismerő oklevelével, 2012-ben az Emberi Méltóság Tanácsa az Emberi Méltóságért kitüntetéssel, a Magyar Közösség Pártja a Pro Probitate – Helytállásért díjjal, 2014-ben Esztergomban Szent István-díjjal ismerték el. Áder János államfőtől 2012-ben elsőként vehette át a Magyar Becsület Rendet.