Kisgyermekéveit Jászvásárban és Románban, gyermekkorát és kora ifjúságát apja szülővárosában, Régenben, egyetemi éveit Bukarestben töltötte. Családjából magyar, külső környezetéből román identitást szerzett, és mindkettőhöz élete végéig ragaszkodott. Az édesapja kőművesmester volt, aki 1925-ben a Regátba ment, és részt vállalt az ottani nagy építkezésekben. Megnősült, és ott élt feleségével és az 1927-ben, illetve 1929-ben született két kislányával. 1934-ben meghalt felesége. Két év múlva újranősült, a Régen közelében lévő Sármáson 1913-ban született, ugyancsak sokgyerekes családból származó Király Piroskát vette feleségül. Piroska egyik testvérének, Árpádnak a gyermeke a későbbi legendás Király Károly (és István testvére!).
1946-ban hazaköltöztek Régenbe, az egykori szülővárosba, ahol 1959-ben érettségi diplomát szerzett. Talán ezért, talán az ősökre való tekintettel régeninek tartotta magát. 12 éves korában átesett egy Streptococcusos fertőzésen, amelynek szövődménye lett a sokízületi gyulladás, a szívbillentyű-szűkület kialakulásával együtt.
1959-ben felvételizett a Bukaresti Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskolára, annál is inkább ide, mert időközben Mária nővére is Bukarestbe költözött, tehát nem érezte magányosnak magát a fővárosban.
1965-ben szerzi meg orvosi diplomáját, és a Vaslui megyei Arsura községbe kerül körorvosnak. Nem sokáig maradt itt, mert 1966-ban házasságot kötött évfolyamtársával, Irma Zaduriánnal, és olyan állást kellett keresniük, ahol mindkettejük számára volt hely. Persze ez a házasság sem ment egészen simán, részben azért, mert Irma Zadurian szülei ellenezték, hiszen mint török állampolgárságukat megtartó örmények, külföldre akartak kitelepedni, s másrészt azért, mert a leendő feleség nem volt román állampolgár, tehát be kellett szerezni a belügyminisztériumtól a megfelelő engedélyező okmányokat. Mikor ez megtörtént, összeházasodtak, és együtt ingáztak a Ialomiţa megyei Burduşanba. A kötelező falusi szolgálat letelte után unokatestvére, Király Károly segítségével – aki akkor éppen az újonnan létesített Kovászna megye első pártitkára volt – megkapta a sepsiszentgyörgyi kórház szemészeti osztályán létesített második orvosi állást, s így 1968 májusától a sepsiszentgyörgyi kórház tagja feleségével együtt, aki a gyermekgyógyászatra került. Utólag kiderült, Király Károly nem méltatlanokra pazarolta segítségét, mert mindketten a kórház kiváló orvosává nőtték ki magukat.
1968–1972 között rezidens a bukaresti Szemészeti Klinikán. Miután 1968 szeptemberében megszületett Alice nevű egyetlen lányuk, a család is Sepsiszentgyörgyre költözött. A kórházhoz közeli tömbházlakások egyikében (a mamutblokkban) lakást is kaptak.
Időközben a szívbillentyű-szűkület miatt állapota rosszabbodott, ezért 1969-ben Párizsban nyitott szívműtétnek vetette alá magát. A műtét előtti várakozási időt arra használta fel, hogy bejárt a párizsi Rothschild Szemészet Kórházba tapasztalatszerzés céljából. Későbbi külföldi utazásai során is bárhova ment, mindig szakított időt, hogy néhány napot neves szemészeti kórházakban töltsön, hogy megismerje az újonnan bevezetett vizsgálókészülékeket, orvosi eszközöket és az újabb és újabb műtéti eljárásokat.
1972-ben tette le a szakvizsgát, és ettől kezdve 1980-ig dr. Tihanyi László főorvos mellett szemész szakorvos Sepsiszentgyörgyön. 1980-ban az országban meghirdetett nyolc főorvosi címért sikerrel vizsgázott Bukarestben. 1985-től mint osztályvezető főorvos dolgozik az időközben létszámban szaporodó szemészeti osztályon. Közben, 1979-ben ismét súlyos műtéten esett át, amely után megint az életéért harcolt, mivel az epehólyag-eltávolítási műtétet követően szeptikémiás sokk miatt napokig élet és a halál között lebegett. Ezúttal is szerencséje volt, meglehetősen rövid idő alatt felépült, és visszanyerte munkavégző képességét.
Rendszeresen tartott előadásokat az országban, és lehetőség szerint határokon túli szemészeti kongresszusokon. Az országban harmadikként ültetett be szemlencsét, az eljárás során kidolgozott egy új, négy milliméteres metszési módszert (Budapesten mutatta be az erről szóló dolgozatot), s néhány évvel később bevezette a phakoemulsificatio lézeres lencseeltávolítást. Ugyancsak elsők között kezdte használni az országban a lézeres fotokoagulációs kezelést a diabeteszes retinopátiásoknál és a trabeculotómiát a glaukomás (zöldhályog) betegeknél, akárcsak a mikroszkópos operálást. 1992-ben ismét nyitott szívműtétet végeznek rajta, ezúttal műbillentyűt ültetve be. Most is hamar felépült, és utána 10–12 órát dolgozott naponta. Szenvedélyesen szerette szakmáját, s így is művelte.
Külföldi tanulmányokat végzett a párizsi, berlini, New York-i, izraeli, pécsi, szegedi, budapesti szemészeti klinikákon. A román Szemlencse Beültető és Refractív Sebészet elnöke, a Magyar Szemlencse Beültető Társaság, az EME, a Magyar Szemorvos Társaság és az Európai Implantációs Társaság tagja volt. 1997-ben megvédte az orvostudományok doktora címre jogosító doktori disszertációját. A 2003–2004-es tanévben tanított a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szemészeti katedráján. 2011-ben fejezte be tevékenységét a kórház szemészeti osztályán.

 * * *

A mesterségén kívül a társasági életet is szerette. Talán azért is vásárolt Komollón egy régi parasztházat, hogy legyen, ahol fogadnia az őt meglátogató régi és új barátait. Ennek érdekében átépíttette a régi házat. Építkezési kedvét a kórháznál is kamatoztatni akarta, ezért 1986-ban egy építészmérnök barátjával elkészíttetett egy kórházbővítési tervet szemészeti részleggel, amit Bukarestben kedvezően véleményeztek az illetékes hatóságok, csak Elena Ceauşescu elvtársnőnél bukott el. Csupán a változás után került sor a kivitelezésre, a lehető legmodernebb felszereléssel ellátott sepsiszentgyörgyi szemészeti osztály az országos elsők közé került.
Ugyancsak a változás után cserélte fel a komollói házat a Besenyői-tó partján épített villával.
Kedvelte a művészek, színészek, szobrászok társaságát, műveiket és a költészetet. Nem szerette a közönyt és a butaságot, amivel szemben olykor a szarkazmusig gunyoros volt. Ezért akadtak, akik nem értették meg. Kettős identitásának tulajdonítható, hogy az 1997-ben megjelent Romániai magyar ki kicsoda kiadványban Keresztes János címszó alatt jegyeztette magát.
2012-ben hunyt el. Földi maradványait Régenben temették el, abban a földben, ahol ősei nyugszanak. Lánya a kanadai Montrealban él a doktor úr egyetlen unokájával, Armen Agopiannal együtt.