| 2004-04-28: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A villa típusú lakóház (Sikerakadémia) |
Ígéretet tettünk olvasóinknak arra, hogy az üzleti filozófia elméleti felvezetéseivel párhuzamosan néhány példát is bemutatunk. Első példám kiindulópontja az a gyakran adódó helyzet, amikor vagyongenerátorrá válhat az emberi gondoskodás, a szeretet. Néhány évvel ezelőtt egy vidéki kétszobás, kertes kis házban tengette nyugdíjaséveit egy magányos ember, akinek se asszonya, se gyermeke nem volt. Távoli rokonai is messzire éltek tőle, olyannyira, hogy semminemû segítséget vagy támogatást nem tudtak számára biztosítani. Kevéske nyugdíjából nem futotta gyógyszerekre, létfenntartásra, ruházatra, adófizetésre, ezért másodállást is vállalt. De hetven fölött az ember már módfelett belefárad, és joggal várja el, hogy fél évszázados, bányákban töltött munkásságát méltányosan honorálja a társadalom. Ehelyett azonban az irigykedésre szakosodott ,,jó szomszédok? és csapatokba verődött, könyörtelen kamaszok sértegetéseit, néha ütlegeléseit kellett elviselnie. Voltak azért boldogabb pillanatai is, amikor a gondjaira bízott emeletes villa tulajdonosai itthonról és idegen országokból hazasereglettek. Református papok voltak, egytől egyig jó emberek. Ilyenkor elhalmozták Dani bácsit édességgel, élelemmel, dobozos sörtől üdítőig mindenféle földi jóval. Ez az állapot évente egyszer, két hétig tartott, és miután a bőség tartalékai kifogytak, kezdődött minden elölről. Egy ilyen hullámvölgyben volt akkor is, amikor megismertem. Ételhordót lógatott a bal kezében, jobb kezében kampósbotjára támaszkodva állt a kisipari szövetkezet ebédlője előtt, és nézett valahová a messzeségbe. Szeretett volna ebédbérletet váltani, de mint elpanaszolta, nem volt hozzá elég pénze. Bemutatkoztam, megvigasztaltam a búslakodó öregurat, és néhány perc leforgása alatt életre szóló barátságot kötöttünk. Olyan közvetlen és közlékeny volt, olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy rövid idő alatt ,,örökbe fogadtam?. Befizettem számára a kajabérletet, és attól kezdve hosszú időn keresztül hordta ebédlőnkből az ebédet. Házi kenyeret, gyümölcsöt, gyógyszereket juttattunk neki, gondoskodtunk a kórházi kezelései és rokoni látogatásai költségeiről. Egy idő után fiának nevezett engem, feleségemet menyemnek szólította, és gyermekeinket unokáiként emlegette mindenkinek. Egyszer aztán megelégelte a térítésmentes gondoskodást, és kijelentette, hogy meglévő vagyonáról szeretne közjegyző előtt végrendelkezni. A végrendeletet eltartási szerződés követte, melynek alapján felhatalmazott bennünket arra, hogy az eddigi gondviselés mellett élete végén fedezzük a temetés költségeit, minekutána minden vagyona, ingatlanja és ingósága a mi családunk tulajdonába juthat. Hátralévő éveit, lakókörülményeit megszépítendő, üzleti szempontból jelentéktelen befektetéssel, villa típusú lakóházzá alakítottuk a kis házat. Amikor Dani bácsi az élők sorából örökre eltávozott, a gondoskodásért és az önzetlen szeretetért jutalom formájában nekünk ajándékozott ingatlant 8000 euróért értékesítettük. Nagyon sok pénz ez egy kevéske szeretetért - de a jó humorú öreg atyafi, aki halálával nagymértékben hozzájárult vagyonunk gyarapodásához, valahogyan ma is hiányzik. Ez hát az egyik történet, melyben vagyongenerátorrá változott a gondoskodás. Aki ilyen befektetés árán szeretne gazdag ember lenni, nem kell különösebb erőfeszítéseket tennie, csak őszintén, önzetlenül, szeretettel közelednie azokhoz, akik magukra hagyatva, szomorúan élik az életüket olyan ingatlanokban, melyeknek az évi adója is hatalmas teher a számukra. Főcze Gyula |
