| 2005-12-14: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A kifinomult befektető (Sikerakadémia) |
Az a személy, aki ugyanolyan ismeretekkel rendelkezik a befektetéseket illetően, mint a képzett befektető, de a jogrendszert is ismeri, kifinomult befektető. Melyek ezek a jogi tudnivalók? Az értékpapírokra vonatkozó törvényes előírások, a kereskedelmi társaságok létrehozását és tevékenységét szabályozó normák, és nem utolsósorban az adókra vonatkozó vállalkozói kötelezettségek. Nem kell azonban azt hinni, hogy jogászokkal van dolgunk, de befektetési manővereiket a törvények előírásai ugyanolyan mértékben befolyásolják, akár a kiválasztott befektetési lehetőségek vagy az előrevetített nyereség. Érdemes arra is szánni néhány pillanatot, amit a kifinomult befektetők saját köreikben gyakran hangoztatnak: Ha magánszemélyként akarsz gazdag lenni, papíron olyan szegénynek kell lenned, mint a templom egere. A szegények és a középosztálybeliek mindent a saját nevükön akarnak birtokolni. Ez a ,,tulajdonosi büszkeség?, ahogyan mondani szokás. Gyakran előfordul, hogy azok a vagyontárgyak, sokat érő ingatlanok, épületek, területek stb., melyek a tulajdonosaik nevén szerepelnek, ragadozók és ügyvédek prédájává válnak. Nem így a kifinomult befektetők vagyona, akik biztosan tudják, mit jelent a befektetések világában a forma, az időzítés és a jövedelem. Ezenkívül van még valami, ami jellemzi a kifinomult befektetőt: nagyszerûen és szakszerûen ellenőrzi a brókerei által végzett tőzsdei vagy azon kívüli tranzakciókat, szigorúan kezében tartja a vásárlás és az eladás időzítésének kontrollját, ellenőrzi és követi az adókat, nyilvántartja a bevételek és kiadások közötti egyensúly alakulását, az eszközök és források közötti arányt. Arról is híres az ilyen befektető, hogy kitûnő önkontrollal rendelkezik. Nagyon sok gazdag ember nem sajátítja el a jogtudományok meglehetősen bonyolult és olykor félreérthető szabályait, tehát nem minden akkreditált és képzett befektető éri el a kifinomult befektető színvonalát és profizmusát. A kifinomult befektető egészen másként látja az üzleti kockázatokat, mint bárki más, aki befektetésekre adja a fejét. Nézzünk még néhány összehasonlítást egy átlagos és egy kifinomult befektető között. Míg az egyik általában csak egyetlen pénzügyi kimutatással rendelkezik, addig a másik több változatban vezeti kimutatásait. Ha az első nem fogadja el, hogy a biztosítás valójában egy befektetés, addig a második feltétel nékül elismeri, hogy ez olyan befektetési termék, mely fedezetként szolgál a kockázatok ellen. Amíg az átlagos befektető úgy gondolja, hogy csak papíreszközöket érdemes birtokolni bankbetétek és készpénz formájában, addig a kifinomult befektetőnek vannak ugyan papíreszközei, de kedveli az olyan tárgyi eszközöket is, mint a drágafémek vagy ingatlanok. A nemesfémek fontos szerepet játszhatnak abban az esetben, ha a kormány rosszul gazdálkodna, és a pénz elértéktelenedne, beválthatatlanná válna. Amikor az átlagos ember a biztonságra összpontosít, a kifinomult befektető az anyagi függetlenség megszerzésére, és ha látja, hogy egyesek a szakmai képzettséget tartják fontosnak, és igyekeznek elkerülni a hibákat, ő a pénzügyi képzettséget tekinti elsőrendûnek, és a hibákat úgy fogadja el, mint a tanulási folyamat velejáróit. Egy átlagos befektető nem nagyon törekszik pénzügyi tájékozottságra, és ha mégis, az információkat ingyen szeretné megkapni, miközben a kifinomult befektető készséggel fizet a pénzügyi információkért. Továbbá: amíg az átlagos befektető a múltbéli jelzéseket figyeli, először brókerekkel tanácskozik, vagy maga cselekszik anélkül, hogy valakitől tanácsot kérne, és ezek mellett a külső biztonságra törekszik - munkahely, cég, állam stb. -, addig a kifinomult befektető a függetlenséget és a személyes magabiztonságot tartja többre. Először felülvizsgálja saját befektetési tervét, kikéri jogászai és pénzügyi tanácsadói véleményét, dönt, és utoljára hívja a brókereket. ? a befektetési termékekben, árajánlatokban, trendekben vagy a cégvezetésben bekövetkező változásokra, azaz a jövőt illető jelzésekre figyel. Sharon L Lechter amerikai mintára így fogalmaz: Kifinomult befektetőnek az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) szerint az a nem akkreditált befektető minősül, aki egyedül vagy a vásárlással megbízott képviselőjével együtt elég tudással és tapasztalattal rendelkezik a pénzügyek és a vállakozások terén, hogy fel tudja mérni egy lehetséges befektetés előnyeit és kockázatait. Főcze Gyula |
