| 2006-02-01: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A csúcsbefektető (Sikerakadémia) |
Sorozatunk utolsó bemutatandó befektetői kategóriája a csúcsbefektető. Ahhoz, hogy könnyebben megérthessük, kiből lehet csúcsbefektető, a nemzetközi hírnévnek örvendő számítástechnikai világvállalkozót, Bill Gatest hozzuk fel példaként, aki jelen pillanatban is a földkerekség leggazdagabb embere. Hatalmas vagyona mellett figyelemre méltó emberi magatartása: a Microsoft vállalat tulajdonosa dollármilliárdos évi jövedelmének több mint hatvan százalékát jótékonyságra költi. Megemlíthetjük továbbá Warren Buffetet vagy a magyar származású Soros Györgyöt, de nem kisebb a szerepük a Forbes magazin által felsorakoztatott további hírességeknek, akiknek tevékenysége sok esetben nagymértékben befolyásolja az emberiség sorsát, életkörülményeit. A csúcsbefektetők óriási gazdasági és pénzügyi birodalmakat építenek ki, melyek mûködése attól válik egyre profitképesebbé, hogy mindenki ezekbe a cégekbe akar befektetni. Emberek millióit vonzzák e vállalkozások, vállalatok részvényei. Értékük általában több milliárd dollárt tesz ki. Sem a Microsoft tulajdonosa, sem pedig a többi csúcsbefektető nem az általa forgalmazott termékekből vagy a fizetéséből lett dúsgazdag, hanem abból, hogy létrehozta nagyszerû vállalkozásait, és azokat bevezette a tőzsdére. Persze, nálunkfelé elég kevés az esély nagyívû vállalkozás indítására, viszont mindenkinek jogában áll, hogy akár kisebb vállalkozást alapítson, felfejlessze, és ezekből nyilvános vagy zártkörû értékesítéssel gazdagságra tegyen szert. Mire alapozzuk e kijelentést? A Befektetési tanácsdó egyik anyagában (Bagolyvár Könyvkiadó, 2001) a következő megállapításra jutottak: ,,Vannak, akik házakat építenek, hogy eladják azokat; mások autókat gyártanak erre a célra, de a csúcs az, ha valaki olyan vállalkozást épít ki, melynek részvényeit milliók akarják birtokolni.? Továbbá az is igaz, hogy a csúcsbefektető nem csak rengeteg készpénzzel rendelkezik, de megfelelő tapasztalatai vannak, tudása versenyképes és hasznosítható. A cégek nyilvános részvénykibocsátásának vannak bizonyos előnyei és hátrányai is. Ezeket tudni kell kezelni, hisz tevékenységünk nyilvánossá válik, olyan információkat is ki kell adni, melyeket korábban titokban tartottunk, és azzal is számolnunk kell, hogy a nyilvános kibocsátás nem is olyan olcsó mulatság. A tőzsdére történő bevezetés lefoglalhatja a cégvezetésre tervezett időnket, bonyolult jelentéseket kell időnként elkészíteni, előterjeszteni, fennáll annak a veszélye is, hogy elveszíthetjük a cégünk fölötti ellenőrzést, és ha a cég nem tesz eleget a nyilvános piaci elvárásoknak, a részvényesek követeléseikért törvényre is adhatnak bennünket. Az általános vélemény mégis az, hogy e hátrányok messze elmaradnak a nyilvános kibocsátással járó előnyök mögött. És akkor lássunk néhányat az előnyök közül is: a vállalkozások alapítói, tulajdonosai jelentős pénzösszegekhez juthatnak, ha cégük részvényeinek egy részét eladják. A tőkét felhasználhatják fejlesztésre vagy más vállalkozások indítására, felvásárlására. Beszerezhető a bővítéshez szükséges tőke, meg lehet szabadulni a vállalkozás adósságaitól, jelentős mértékben megemelhetjük a vállalkozás nettó értékét, és - a teljesség igénye nélkül - említést érdemel az is, hogy a vállalkozásban tevékenykedő alkalmazottakat részvényopciókkal jutalmazhatjuk. Számtalan befektetőjelölt úgy vélekedik, ne mondja meg neki senki, mit és hogyan cselekedjen céljai megvalósítása érdekében, ne döntse el helyette senki, mit tud és mit nem tud megtenni az életében, és ez így helyénvaló is, hisz a szaktanácsadók is azt hangsúlyozzák, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, mielőtt elérkezne az út legvégére. Az út végére akkor jutunk el, amikor egyre nőnek a kételyeink, kifogyunk a pénzből és az ötleteinkből. Ekkor kell megtalálnunk magunkban ismét a vállalkozói szellemet. Mert hát: ,,egy-egy ötletből inkább az emberi szellem teremt vagyont, mintsem az agy? Ha egyszer megleljük magunkban a vállakozói szellemet, mindig képesek leszünk egészen mindennapi elképzelésekből nem mindennapi vagyonra szert tenni.? Főcze Gyula |
