| 2003-12-10: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A hetven/harmincas szabály (Sikerakadémia) |
A legtöbb alkalmazásban gürcölő polgár számára vonzó az az állapot, hogy van egy aránylag biztos állása, évenként kiveheti a pihenőszabadságát, és ha szerencséje van, 35-40 esztendő után kap egy jelentéktelen nyugdíjat, mely tulajdonképpen arra sem elegendő, hogy megvásárolhassa a koporsóját. Vonzó, mert gyakran megesik velük, hogy sikereket érnek el a vállalati ranglétrán való előrejutásban, vagy olykor fizetésemelést, prémiumokat, báránypénzt, szeretetcsomagot stb. kapnak a munkaadótól. Ilyenkor észre kellene venniük, hogy bizony csapdába kerültek. Az átmeneti gazdasági időszakot kipróbált nyugati szakértők azt állítják, ez azért van így, mert a munkáltatók zöme - legyenek azok magántőkével mûködő cégtulajdonosok vagy állami intézmények vezetői - tisztában van azzal, hogy minden ember lelke rendelkezik egy könnyen megvásárolható résszel. Az is igaz, hogy minden emberi léleknek van egy megvásárolhatatlan, erős, elszántsággal telített része is. A kérdés csupán az, adott esetben lelkünknek melyik része kerekedik felül. A Gazdag papa, szegény papa címû amerikai sikerkönyv szerzői meggyőződéssel jelentik ki, hogy a földkerekség minden emberének ára van. Mégpedig két emberi tulajdonság, a mohóság és a félelem miatt. A pénztelenségtől való félelem sarkall mindannyiunkat fáradságos kulizásra, aztán ha végre kezünkben a jól kiérdemelt munkadíj, a mohóság felébreszti bennünk a vágyat a pénzünkkel megvásárolható csodálatos javak, termékek iránt. El is jutottunk az általános sikerképletünk megfogalmazásához, ami valahogy így fest: naponta felkelünk, elmegyünk dolgozni, kifizetjük létfenntartásunk számláit, aztán újra felkelünk, megint dolgozni rohanunk, újra kifizetjük a számláinkat, és így tovább rutinszerûen életünk végéig, anélkül, hogy életkörülményeink javulnának vagy a pénzünk gyarapodna. Az említett könyv szerzői ezzel kapcsolatban azt írják: ,,az emberek önmagukhoz sem őszinték. Ahelyett, hogy szembenéznének a félelmükkel és gondolkodnának, csak reagálnak. Érzelmileg reagálnak, és nem használják a fejüket? Emberek milliói e félelem miatt forgolódnak éjszakánként, álmatlanul gyötrődve az ágyukban. Ezért aztán másnap, amikor felkelnek, megint csak elmennek dolgozni, és megint csak feltámad bennük a remény, hogy a fizetésnapon elmúlik a lelküket marcangoló félsz. A pénz irányítja az életüket, az érzelmeiket és ennélfogva a lelküket is.? Pedig lehetne ez másképpen is, legalábbis azt állítják Amerika tapasztalt szakértői. Szerintük a megszerzett pénzzel való sáfárkodásnak a 70/30-as szabály szerint kellene történnie. Eszerint ugyanis bármilyen összeg birtokába jutunk, két részre kell felosztanunk: fogyasztásra (élelemre, ruházatra, közköltségre, szórakozásra stb.) mindössze a megszerzett pénzösszeg 70 százalékát fordítsuk, a fennmaradó 30 százalékot pedig újabb három részre osztjuk: 10 százalékot megtakarítás formájában félreteszünk, 10 százalékot befektetünk (kötvényeket, részvényeket, kincstárjegyeket stb. vásárolunk, vagyis forgatjuk a pénzt, hogy kamatozzon, további pénzt fialjon), végül a fennmaradó 10 százalékot jótékonyságra fordítjuk (egyházak, egyesületek, alapítványok, iskolák, valamint a rászorulók különböző kategóriái várják az adományozók nagylelkûségének megnyilvánulását). Főcze Gyula |
