| 2004-01-14: |
| Pénz-piac-vállalkozás: Álmaink otthona nem eszköz! (Sikerakadémia) |
Aki abban a hitben ringatja magát, hogy egy gyönyörû, úszómedencével ellátott, fûtött garázsos, két fürdőszobás, kertes családi ház élete legnagyobb befektetése, hatalmasat téved, ugyanis a csodálatos otthon nem eszköz, ami pénzt hoz a zsebünkbe. Sőt, a lakás olyan forrás, amely olykor igencsak nehéz terheket rak vállainkra. A fenntartási költségek kifelé viszik a pénzt, ha kölcsönből vásároltuk ingatlanunkat, az adósságot kamatostól törleszteni kell, a jelzáloghitel borsos áron kapható, az ingatlanadó sem elhanyagolható, s ma már a biztosítás is jelentős pénzösszeget vesz igénybe. Villanyra, gázra, kábeltévére, telefonra, internetre, vízre, javításokra stb. milliókat kell elköltenünk anélkül, hogy egyetlen fityinget is kapnánk valahonnan. Az is igaz, sokkal jobb, ha az embereknek van szép, nagy kertes házuk, mint ha semmijük sem lenne. Gazdasági elemzők úgy vélik, a földkerekség lakóinak zöme egész életében egy lakásért robotol, építgeti, szépítgeti álmai otthonát, azt a kis érzelmi birodalmat, mely tulajdonképpen nem is az övé. A tapasztalatok azt mutatják, a legtöbb ember családi helyzete alakulásának megfelelően élete során többször kényszerül átköltözésre, új lakás vásárlására. Ezeket általában kölcsönök igénylésével tudják megoldani, melyek - mint már említettük - sokba kerülnek. Meg aztán a házaink értéke sem minden esetben növekszik úgy, ahogy elvárnók az ingatlanpiac alakulásától. Ezért az is előfordulhat, hogy a jelzáloghitelre megvásárolt lakás árába még akkor is több százmillió lejes tartozásunk lesz, amikor az már felét sem fogja érni annak, amennyiért megvásároltuk. Az említett kiadások mellett az embereket a legnagyobb veszteség mégis azért éri, mert eszközbeszerzési lehetőségeket mulasztanak el. Aki minden pénzét a lakása szépítésébe, kényelmesebbé tételébe öli bele, azon veszi észre magát: napról napra többet kell dolgoznia, hogy a fenntartási költségeket fedezni tudja. Holott a kiadás rovatban megsemmisülő pénzösszegeket eszközvásárlásra is felhasználhatta volna, melyek minden bizonnyal gazdagíthatnák, vagyonát gyarapíthatnák. Ha a fiatalok a házasságkötés legelején spórolt vagy ajándékba kapott pénzeikből többet szánnának az eszköz rovatba, nagymértékben megkönnyítenék életük alakulását. Mindent összevetve: a szép nagy ház, a méregdrága luxusautó, a színes televízió, a gyerekeknek megvásárolt ultramodern számítógép és minden egyéb, ami csupán létfenntartásunk és fogyasztói igényeink kielégítése, kényelmünk biztosítása végett kerül az otthonunkba, a források rovatát szaporítja, ha nem gondoskodunk idejében arról, hogy hasznot hajtó befektetéseket is eszközöljünk. Ha ezt hajlandóak vagyunk megtenni, eljuthatunk az ,,agyafúrt befektető? pozíciójába, akinek nem okoz különösebb gondot, hogyan ,,varázsolja? át a forrásokat pénzteremtő eszközökké. Esetében simán alakul a gyönyörû ház - vagy legalábbis egy része - panzióvá, a szép fekete Mercedes személyszállító taxivá, a színes tévé és a videó házimozivá, a számítógép CD-író, plakáttervező, névjegykártya-készítő, zenekomponáló stúdióvá, és minden egyéb valamivé, mely a készpénzáramlást a tulajdonos javára változtatja. Eddig forrásként kezelt és használt vagyontárgyaink akkor válhatnak eszközökké tehát, ha családunk számára hasznot hajtanak, bevételeket biztosítanak, és nem a kiadások rovatát szaporítják. Főcze Gyula |
