| 2004-02-11: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A gazdagok játékszabályai (Sikerakadémia) |
A jóléti nyugati társadalmakban is, ahol kétség sem férhet a piacgazdaság hatékony és modern rendszereinek vagyongyarapÃtó mûködéséhez, egyre mélyebb szakadék húzódik a szegényebb jómódúak, a nyomornegyedek lakói és a dúsgazdagok között. A szegények ott is egyre szegényebbek lesznek, a gazdagok pedig egyre gazdagabbak. Ennek természetesen megvannak az objektÃv és szubjektÃv okai. Az egyik legnyilvánvalóbb ok az, hogy a gazdagok magas fokon ismerik a vállalati jogrendszer biztosÃtotta előnyöket és a hatalmat. Bármennyire megszorÃtóak is az adóztatási törvények, a leleményes, okos, pénzügyileg jól képzett gazdagok mindig megtalálják a módját, hogy túljárjanak az iskolázott törvénycsinálók eszén. Sorozatunk legutóbbi anyagában megismerkedhettek a Robin Hood-i szemlélettel, melynek hÃvei, mint emlÃtettük, kivetették a gazdagok megbüntetésére szánt adókat. A készpénz áramlani kezdett a kormánykasszába, és mindenki boldogan vette tudomásul, hogy mûködik a dolog. Csakhogy a pénzből nem csupán a kormányzati dolgozók részesültek, akik nyugdÃj és különböző munkahelyek formájában élvezték annak jótékony hatását, hanem a gazdagoknak is bőven jutott belőle. Ugyanis ők rendelkeztek a legfontosabb termelési eszközökkel. Az üzemeiknek, gyáraiknak leadott állami megrendeléseken keresztül hatalmas pénzösszegek jutottak újra a birtokukba. MÃg a kormányhivatalok és költségvetési intézmények nem halmozhatták fel a beáramló pénzt - hisz a kiutalt összegeket el kellett költeniük az utolsó fillérig -, addig az üzletemberek horribilis összegeket gyûjtöttek és halmozhattak fel, szakszerûen megszervezték a visszaforgatást is, amitől persze még sikeresebbek és gazdagabbak lettek. De mivel a kormányok egyre többet költöttek, megnőtt a pénz iránti kereslet, Ãgy eredetileg a gazdagok büntetésére kivetett adóztatás elérte a kisebb jövedelmûeket, a szegényeket és a középosztályt is. És ekkor fordult a kocka. A gazdagok pénzügyi intelligenciájukat, szakmai tudásukat és teljes üzleti kompetenciájukat latba vetették, hogy kikerülhessék az adóztatást. Hogyan csinálták? Mi sem volt egyszerûbb: védelmükbe vették a vállalatokat, saját cégeket alapÃtottak. A hatóságok által bejegyzett cégek arra lettek jók, hogy szárnyaik alá vegyék és védjék a gazdagokat. A gazdagok egyik legnagyobb ,,titka? tehát az, hogy nagyon okosan, cégeken keresztül játszanak. A szegények és gazdagok közötti nézeteltérések, csatározások és háborúskodások évezredek óta dúlnak, s a szakma nyugat-európai és amerikai nagyjai azt állÃtják, hogy ezek az állapotok időtlen időkig fennmaradnak. És ez nem is lenne probléma, ha nem az átlagember húzná mindig a rövidebbet. Az, aki reggelenként felkel, munkába siet, élete végéig robotol, és hûségesen fizeti az adót. Ha az átlagember hajlandó lenne megérteni, elsajátÃtani és alkalmazni a gazdag emberek játékszabályait, követhetné a példájukat, akkor ő is elindulhatna az anyagi függetlenséghez vezető úton. Gazdasági és társadalmi felemelkedésünk érdekében tehát cselekednünk kell, és nem a gazdagok megÃtélésével foglalkoznunk, ugyanis könnyen megeshet, hogy úgy végezzük, mint azok a szocialisták, akik annak idején kijelentették: ,,vegyétek el a gazdagoktól?. Az amerikai szakÃró, akinek elemzéseit nagy érdeklődéssel tanulmányozom, ezzel összefüggésben azt Ãrja: ,,Akárhányszor akarják az emberek megbüntetni a gazdagokat, azok nem ülnek ölbe tett kézzel, hanem cselekszenek. Megvan a változtatáshoz szükséges pénzük, hatalmuk és akaratuk. Nem hajtják önként az adózás igájába a fejüket. Megkeresik a módját, hogy a lehető legkevesebb adót kelljen fizetniük. Okos ügyvédeket és könyvelőket fogadnak fel, továbbá rábÃrják a kormányt, hogy változtassa meg a törvényeket, vagy teremtsen jogi kiskapukat. Megvannak az eszközeik a változtatáshoz.? Főcze Gyula |
