| 2004-03-03: |
| Pénz-piac-vállalkozás: A kudarcokkal számolni kell |
Találkozom emberekkel, akik hasznát látják és gratulálnak gazdasági ismeretterjesztő sorozatunkért, mások viszont megkérdőjelezik, mondván: ,,lehet a tömegeket önmegvalósító vállalkozások létrehozására buzdítani, de hogyan adhat tanácsokat egy olyan ember, aki egyik kudarcot a másik után élte meg, és rövid idő alatt milliárdokat veszített?? A válasz erre nagyon egyszerû: ahhoz, hogy valaki ilyen sokat veszíthessen, előtte sokat is kellett keresnie. Az igazi hajóskapitány a viharos tengeren edződik, katasztrófákat is meg kell élnünk néha, hogy hatékony menedzserekké válhassunk. A jóléti társadalmakban is minden tizedik vállalkozás az első öt évben csődbe megy, ehhez képest mi, romániai magyarok kevesen vagyunk, akiket az általunk kipróbált szabadpiaci kísérletek padlóra terítettek. Nem azért, mintha nem rendelkeztünk volna nagyszerû ötletekkel, megfelelő mennyiségû tőkével, hanem egyszerûen csak azért, mert a nyereségszerzés bonyolult sakktábláján tettünk néhány tapasztalatlanságból fakadó, megfontolatlan lépést. Bankjainktól, barátainktól, kamatéhes uzsorásoktól kölcsönöket igényeltünk, belevágtunk a pénzforgatás különböző ígéretesnek mutatkozó módjaiba, és néhány esetben egy-egy kisebb sakkfigura megszerzésével futókat, bástyákat, s ami keservesebb, sokszor királynőket veszítettünk. A pakliban viszont benne van a kockázat is, a kudarc lehetőségével mindenkinek számolnia kell. Ezenkívül pedig mindennek megvan az ára, s a tandíjat meg kell fizetni. Vannak, akik nagyon okosan mások kárán tanulnak, és vannak, akik csak a saját hibájukból képesek okulni. A pénzteremtés tudománya attól izgalmas és válik egyre hatékonyabbá, ha akár milliárdos nagyságrendû veszteségeinket képesek leszünk egy magasabb szintû tudás elsajátítására fordított befektetésként felfogni, és igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül az érvényesülés és a siker szempontjából nélkülözhetetlen pénzügyi intelligenciát elsajátítani. Amit az iskolában sajnos nem tanítanak meg senkinek. A Gazdag papa, szegény papa szerzői azt állítják: ,,miután kilépünk az iskola padjaiból, már nem az egyetemi diploma vagy a tanulmányi eredmények számítanak. A való világban valami sokkal többre van szükség, mint a jó érdemjegyekre. Hívhatjuk rámenősségnek, kurázsinak, belevalóságnak, elszántságnak, virtusnak, agyafúrtságnak, merészségnek, állhatatosságnak és éleseszûségnek. Ez a tényező, bárhogy is nevezzük, sokkal inkább meghatározza az emberek jövőjét, mint az iskolai bizonyítványuk.? A velem történtek után, gondoltam, rendelkezem annyi gyakorlati tapasztalattal, hogy közösségünk tagjai számára létrehozhatom a Vállalkozássegítő Információs és Tanácsadó Irodát, mely a gazdasági és társadalmi felemelkedés folyamatát segítheti, megvédheti a vállalkozó kedvû embereket olyan hibák elkövetésétől, melyek az én korábbi kezdeményezéseimben előfordultak. Ami a Sikerakadémia rovatot illeti, úgy gondolom, hogy az ördögről csak az beszélhet hitelesen, aki megjárta a poklokat. Mint oktató közgazdász magam is rájöttem arra, amire Robert T. Kiyoszaki: ,,a mérhetetlen félelem és kishitûség az emberi tehetség legnagyobb kerékkötője. Majd megszakadt a szívem a diákjaimért, akik tudták ugyan a választ, mégsem merték kimondani, mert hiányzott hozzá a bátorságuk. A való világban gyakran nem az okosak jutnak előre, hanem a merészek.? Főcze Gyula |
