Lesújtó számok. Nem is beszélve arról, hogy Ozsdola, Kézdiszentlélek, Gelence, Csernáton és Szentkatolna — hogy csak a felső-háromszéki együtteseket említsem — a KSE előtt végzett. Mindez azt bizonyítja, hogy Kézdivásárhelyen nem tekintik szívügyüknek a labdarúgást. Pedig a közelmúltban még a C-osztályban szerepelt a csapat. Igaz, hogy ezek a C-osztályos helyek mind vásárolt helyek voltak. Becsületes feljutás egy sem volt ez idő alatt. És sajnos, az utánpótlás is döcög. Gyenge D-osztályos játékosokat képes nevelni csak ez a város. Hiányoznak a szakemberek, az edzők. Jóindulatú, rendes emberek, akik jelen pillanatban a labdarúgás utánpótlásával foglalkoznak, de szakmai tudásukban sok a kívánnivaló.

Amilyen a vezetés, olyanok az eredmények. Nem elég a sportot szeretni, érteni is kell hozzá. Aki élete felét leélte sportolás nélkül, aztán egyik napról a másikra sportvezetői székben találja magát — lásd a KSE vezérkarát —, az legjobb esetben is egy választás előtti mezei futóverseny megrendezésére képes csak, nem egy sportegyesület vezetésére. Néhány évvel ezelőtt kinn voltam egy KSE-mérkőzésen. Hátam mögött ült néhány befolyásos ember, helyi tanácstag. Rosszul ment a csapat játéka. Szégyenteljes vereséget szenvedett.Nos, ott, akkor ez a néhány ember eldöntötte, hogy Kézdivásárhelyen nem érdemes a focira áldozni. Azt is eldöntötték ott, akkor, hogy minél hamarabb megbukik a labdarúgás, annál hamarabb meg lehet vonni az amúgy szegényes támogatást, és a labdarúgástól megvont pénzt egy más sportágra lehet majd költeni, egy olyan sportágra, amelyben érdekelt egy bizonyos tanácstag meg néhány hozzátartozója... Céljukat siker koronázta. A foci szinte a megszűnés határán. És az a bizonyos sportág (hadd ne mondjam, melyik), amelyet felpártoltak az urak, az meg a legtöbb pénzt kapja a sportra szánt helyi költségvetésből. Igen, mert ott sportolnak a tanácstag úr unokái, ott tevékenykedik a tanácstag úr fia s néhány befolyásos személyiség hozzátartozója. Az a sportág, amelyik játékost adott a román válogatottnak, az A-osztálynak, tucatszámra nevelte a tehetséges embereket, az ma az utolsót rúgja.

Nos, uraim, kellett nekünk olimpiai központról beszélni a választás előtt, dicshimnuszokat zengeni az állami pénzekből megépített sportlétesítményekről, mikor egy D-osztályos focicsapatot sem voltunk képesek becsülettel fenntartani?