Szerinte nem helyénvaló, hogy a kézdivásárhelyi kutyamenhely működtetéséhez és a kézdiszéki kóborkutya-probléma megoldásához csak egy-két polgármesteri hivatal járuljon hozzá (a kézdivásárhelyi önkormányzat például évi 30 ezer eurót fordít a menhely fenntartására, amit az egyesület közadakozásból még ötezer euróval pótol fel), mert a menhely munkatársai hiába fogják be adott helyen az ebeket, ha a „szomszédból” utánpótlás érkezik, a környék összes településéről valamilyen úton-módon a kóbor ebek bekerülnek a városba.
Négy hónapja abba a helyzetbe jutottak – mondotta Forró Béla –, hogy lassan a környék községei ellehetetlenítik nemcsak a menhely működését, hanem az egyesület eddigi munkáját is. Az ide szállított ebek befogását a kézdivásárhelyi adófizető polgárok állják, holott a törvény arra kötelez minden önkormányzatot, hogy oldja meg a kóborkutya-gondot. Az elnök azt is közölte, hogy eddig öt alkalommal értek tetten felső-háromszéki kóborkutya- szállítmányt. A kézdivásárhelyi városháza mellett egyelőre csak a kézdiszentléleki igényelte az egyesület szolgáltatását, és kötött velük a múlt év novemberében szerződést.
Hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy minden községi önkormányzat külön szerződést köt az egyesülettel.