Teller Ede a budapesti Mintagimnáziumban érettségizett 1926-ban, ahol életre szóló barátságot kötött Balogh Tamással, Káldor Miklóssal, Kürti Miklóssal, Lax Péterrel és Palányi Mihállyal. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, Karlsruhéban, Münchenben és Lipcsében folytatta. Hermann Mark és Arnold Sommerfeld világhírű tanárai barátságát és elismerését is kivívta.

Heisenbergnél doktorált 1930-ban Az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotáról című dolgozattal. Göttingában James Frank tanársegéde lett. Ismertebb felfedezései a John—Teller-effektus, valamint a Pöschl—Teller-potenciálfüggvény. Magyar Állami Ösztöndíjjal Romában Enrico Fermi, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Koppenhágában Niels Bohr mellett dolgozott, és itt George Gamow-val is megismerkedett. 1933-ban nősült, feleségül vette ifjúkori szerelmét, Harkányi Augusztát.

Teller Ede politikai okokból szülőhazáját és Európát is elhagyta, így amerikai tudósként ismerte meg a világ. 1941-ben bekapcsolódott az amerikai Manhattan-tervbe, amelynek célja az atombomba előállítása volt. Már 1940-ben vizsgálta azt a lehetőséget, hogy a maghasadáson alapuló atombomba keltette hő begyújthat-e még nagyobb teljesítményű termonukleáris reakciót, a hidrogénbombát. Ezt 1952-ben sikeresen ki is próbálták. Így lett Teller Ede a Lawrencei Livermore Laboratórium elnöke. Ő kezdeményezte a fúziós energiakutatásokat, valamint a csillagháború néven ismertté vált rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését. Ezzel a befogadó országa megnyerte a hidegháborút, ami az 1989-es változásokat is előidézte Kelet-Európában.

Így Teller Ede is, hosszú évtizedek után hazalátogatott, ,,újjászületett magyar" lett, és megkapta a legnagyobb magyar közéleti és tudományos kitüntetéseket is (Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1990; Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora, 1991; Magyar Köztársasági Érdemrend, 1994; Corvin-lánc, 2001). Ezeknek is ugyanúgy tudott örvendeni, mint a külföldi kitüntetéseknek (Joseph Piestley Emlékdíj, 1957; Albert Einstein-díj, 1958; Enrico Fermi-díj, 1963; Harvey-díj, 1975; Sylvanus Thayer-díj, 1986; Presidential Medal of Freedom 2003).

Teller Ede 2003. szeptember 9-én halt meg Standfordban. Halálának első évfordulóján megkapta a Bolyai-díjat is. Eötvös Loránd, a magyar tudóstársadalom fejeként így vallott a Bolyai-díj alapításáról: ,,...valljuk be őszintén, mi is arra a távolabb, de nagyobb s el nem évülő dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért, ha igazi tudósok is — amint kell — jó magyarok akarnak lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelniük, hogy azt határokon túl is meglássák, és megadhassák neki a kellő tiszteletet. Ez a mi eredményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer". Teller Ede professzorral 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben sikerült találkoznom több Magyarországon szervezett konferencián. Jogos önvédelemnek tartotta az Erdélyi Magyar Matematika Versenyt, és jövőépítőnek a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyt (NMMV). Aláírásával támogatta azt a Magyar Tanügy-minisztériumnak címzett beadványt, mely a NMMV hivatalos elismeréseit kérte. Erre a beadványra a mai napig nem kaptunk érdemleges választ.

Sokszor elmesélte, hogy mennyire imádta a matematikát, akárcsak Ady Endre és József Attila verseit. Azért a matematikát és a verset, mert mindkettőben a legnagyobb a gondolatsűrűség. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tudományos felfedezéseiben nagyon sokat segített a magyar nyelv transzcendentális mélysége. Ezért szükséges minden tantárgy anyanyelven való tanítása. Az Octogon Mathematical Magazine és a Brassói Füzetek tiszteletpéldányának átadása után ő is a fénymásolt dolgozatai mellett egy általa írt verset adott át, hogy közöljem a Brassói Füzetekben. Irataim közül nemrég került elő, így most már a Háromszéken keresztül juttatom el a tisztelt olvasóhoz Teller Ede professzor immár világhírű versét.

Bencze Mihály