Bihari Csilla: Anya szíve

2017. március 4., szombat, Irodalom

anya szíve végtelen
folyton kóborol velem
néha túlcsordul szorít
mindig féltőn bátorít
sosem vakmerő erő
örök s törhetetlen ő
néha gyűri mélabú
de csak titkon szomorú

arcán mosolyvonal ül
s gondtalan tovább repül
ismerem jól ezt a nőt
ezt a mindent ismerőt
ezt az áldozó anyát
tudom minden zokszavát
mit elhallgat nemesen
minek okát keresem
de ő csak rám veti két
odaadó zöld szemét
melyben békés tó pihen
minek vizét elviszem
mert bélyeg az s amulett
s egyszer ha majd hamu lett
a föld ölén mindenünk
azon túl is ott leszünk
anya s lánya csendesen
merengve az életen

---------
Anya-versével köszöntjük a nagyajtai Bihari Csilla Rozáliát, a Székely Mikó Kollégium még ifjú véndiákját, a kolozsvári bölcsészkar végzősét, ki múlt hónapban mutatkozott be az Art’húr-Gondola internetes irodalmi folyóiratban, Kapui Ágota felvezetésével.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2017-03-04: Irodalom - :

Elekes Ferenc: Jöttem, hogy lássalak

Az én apám soha nem mondta
anyámnak, szeretlek, Emma.
Az én apám nem mondta soha
nekem se azt, szeretlek, fiam.
Az én apám az unokáját
nem vette ölébe piciny korában,
később szólt neki, ne üljön oda
kertünk friss füvébe, mert azt letapossa.
Az én apám gondozta apját, amikor
tehetetlen volt, pedig nem kedvelte őt.
2017-03-04: Irodalom - :

Kiss Bence: Nők, akikbe bele lehetne szeretni

Talán mással is megesik: szembe megy valakivel az utcán, leül mellé a színházban, valaki vállára teszi a kezét, és tudja, hogy az illetőbe menthetetlenül bele tudna szeretni. Történik ez így néha egy házasság derekán is: ilyenkor pedig csak a józan ész és a csikorgó fog tud ellenállni a vonzásnak. Van úgy, hogy érzem: kimondatlanul is tudjuk mindketten, vigyáznunk kell, mert megeshet, a lépcső tetején csak rám vár egy banánhéj.