SÜTŐ GÁBOR CSABA, Vargyas. Ezúton szeretném tudatni rokonaimmal, barátaimmal, bel- és külföldi ismerőseimmel, régebbi és újabb vendégeimmel, hogy az RMDSZ egyik plakátján csakugyan családunk kapuja látható, de reklámhoz való felhasználására sem szóbeli, sem írásbeli beleegyezésemet nem kérték, és nem adtam; semmiféle erkölcsi, politikai vagy anyagi támogatást nem nyertünk belőle.
DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Egyszerű RMDSZ-tag vagyok. Amióta Tőkés László tiszteletbeli elnökünket leváltották, tagdíjat nem fizetek, de azért a szövetség tagjának tekintem magam, mert székelymagyar vagyok Romániában, és úgy érzem, hogy nekünk, kisebbségben levő magyaroknak kötelező módon egységben kell lennünk, anélkül el vagyunk veszve. Ezért nem értek egyet Orbán Viktor Fidesz-elnökkel, aki nyíltan korteskedik az MPP mellett, ahelyett hogy egységre intené mindkét párt vezetőségét. Meglátásom szerint új RMDSZ-vezetőket kell választani, és egységben kell harcolni a jogainkért és az autonómiáért. Ha ugyanis olyan politikát folytatunk, mint Magyarország, megnézhetjük magunkat — talán ott is másképp állnának, fejlődnének, ha egységes nemzeti terv szerint cselekednének. Ha ott nincs pártharc, talán nem szalasztják el Románia EU-csatlakozásának vissza nem térő lehetőségét — csak Görögország példáját kellett volna követni Macedóniával szemben, és akkor lenne autonómiánk, korteskedés nélkül. A magyarországi pártoknak közösen kellene fellépniük a mi érdekünkben! A székely ember mindenkit barátságosan fogad, még az ellenségeit is, jó volna, ha minket is így fogadnának Magyarországon. Kérem Orbán Viktort, hogy ne foszlasson, hanem egyesítsen.
NEMES GY. LAJOS, Sepsiszentgyörgy. Lezajlott a kampány nagy ígéretekkel és plakátháborúval a hatalmas politikai pártok között, de a visszaszolgáltatási törvény alkalmazásáról és főleg a kártérítésekről senki sem tett említést. Vagy az új önkormányzat is azt tartja, hogy azért 10-es törvény, hogy majd tíz év múlva oldódjék meg?
MIHÁLY PÁL, Sepsiszentgyörgy. Felemelő érzés már önmagában az is, ha ötven népviseletbe öltözött gyermeket lát együtt az ember (főként, ha ez a népviselet hozzánk tartozik vagy kellene tartozzék), de ennél is nagyobb élmény volt a művészeti iskola néptáncos diákjainak előadása — azoknak, akik rászántak ötven percet a drága idejükből. Előbb a vargyasi és sepsibükszádi tanítványok léptek fel, akik akkor látták egymást először a színpadon, mégis sikerült olyan összhangot kialakítaniuk, mintha még a szívük is egyszerre dobbant volna. Felcsíki, mezőségi és moldvai táncokból láthattunk egy kis ízelítőt, később pedig a baróti felnőtt csoport mutatta be, hogy miről szól, hogyan zajlik le egy próba. És bár manapság nem igazán divat, hogy egyszerű és érthető történet kerüljön színpadra, a hangulatból ítélve közönség és szereplő is jól érezte magát. Köszönjük azt is, hogy egy társasági táncot oktató stúdió csak a színpad negyedét foglalta el reflektoraival, reklámplakátját pedig csak a hátsó függönyre tette, mikor a színpad elé is kifeszíthette volna.