Az elöljáró leszögezte: egyetért azzal, hogy az önkormányzatoknál és a művelődési intézményeknél dolgozók bérét megemeljék, de úgy látja, hogy ezúttal is csak egy ötletet törvényesített a kormány, anélkül, hogy alaposan megvizsgálta volna a kérdést. Volt ugyanis egy törvény, amelyet Demeter András színész, rendező, menedzser kezdeményezésére hét évvel ezelőtt fogadott el a parlament, és amely alig három hónapig volt érvényben, de ezalatt történt egy és más. A jogszabály ugyanis előírta, hogy a társulatvezetők bizonyos kritériumok szerint értékeljék és sorolják be a színészeket, bérezésük is ennek megfelelően alakult. Akkor a Tamási Áron Színházban ezt az osztályozást elvégezték, ennek következtében a bérek 30–70 százalékkal emelkedtek, és már viszonylag tisztességes szintre kerültek. Az Andrei Mureşanu Színház akkori vezetősége azonban nem foglalkozott ezzel, és a bérek maradtak, ahol voltak – tehát ha most egységesen emelik azokat mindkét színháznál, akkor csak az egyenlőtlenséget növelik a kisebb és nagyobb bérek között, ami nem oldja meg a gondokat, hanem csak újabbakat szül, gyakorlatilag rögzíti azokat a hibákat, amelyeket ki kellene javítani – fejtette ki az elöljáró.
Antal Árpád még mindig reméli, hogy sikerül „törvényes, tisztességes és fenntartható” megállapodásra jutni a román és a magyar színházi alkalmazottakkal.
Azt is elmondta: igazságtalannak tartja, hogy a nagyvárosok a szakminisztériumtól kapják a pénzt a színházi béremelésekre, a kicsiknek pedig maguknak kell kigazdálkodniuk a saját költségvetésükből a kormány által rájuk rótt terheket. Ennek a beruházások látják a kárát: Sepsiszentgyörgyön például egymillió eurónál többet kell majd a béremelésekre fordítani.