Egyre látványosabban növekedik a természetfotózás iránti igény Háromszéken, ezt igazolja a megye legfiatalabb fotós tömörülésének – Transnatura Fotóklub – a létrejötte, illetve első, bemutatkozó kiállítása is a sepsiszentgyörgyi vadászati múzeumban. Az alapító fotográfusok úgy vélik, Székelyföld olyan természeti értékek szerencsés birtokosa, melyeket nem csupán óvni, őrizni érdemes, hanem színvonalas fotók révén megörökíteni is. Egyrészt, mert így megmutathatóvá válnak madaraink, állataink, növényeink, tájaink; másrészt, világszerte egyre több a kíváncsi természetfotós és a védett területek iránt érdeklődő, felvilágosult utazó, akik számára adottságaink és természeti örökségünk vonzó. Vagyis a jó székelyföldi természetfotó más értékei mellett idegenforgalmi vonzerőt is jelent.
A fotográfusok egy része egyetért abban, hogy könnyebben érdeklődhet a fényképezés iránt az, aki szeret kirándulni, járja a hegyeket, fürkészi a természetet, hiszen ezzel párhuzamosan erősödhet a fotózás iránti igény, jó esetben akár szenvedéllyé is nemesedhet. Évtizedekkel ezelőtt, a filmes, előhívásos, sötétkamrás időkben ez a folyamat bonyolultabb volt, ám a mai technikával jóval egyszerűbbé vált, miközben maga a lényeg alig változott. Egyrészt változatlanul érdemes nyitott szemmel járni a természetben, másrészt továbbra is érdemes a látottakról színvonalas fotográfiákat készíteni. És ez utóbbi a digitális fotótechnika térnyerése ellenére változatlanul kihívást, feladatot jelent, melyet nehéz megoldani.
Sepsiszentgyörgyön az elmúlt másfél, két évtizedben a fotográfia folyamatosan a kulturális paletta része, az elmúlt esztendőkben újra megmozdultak a fotóklubok, önerőből évente bemutattak egy-két kiállítást, emellett vendég fotósok is rendszeresen jelentkeztek tárlataikkal. Ebben a vizuális környezetben kezdtek erősödni az itteni természetfotósok és tájfotózás iránt érdeklődők is, lehetőségeikhez mérten.
A természetfotózást indulásból felkarolta a 2012-ben alapított Vadon Egyesület, ugyanabban az évben Haarberg Orsolya kiállításával minőségi mércét állított. A magyarországi származású, Norvégiában élő világhírű fotós bemutatkozásával egyidejűleg Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója a Transnatura projekt születéséről beszélt, megjegyezve, eredetileg hagyományteremtő természetfotó- és filmfesztivált szerettek volna meghonosítani, ám erről le kellett mondaniuk, így önálló rendezvények szervezésénél maradtak, azzal a céllal, hogy Sepsiszentgyörgy a „természetfotó fellegvára” legyen. 2014-ben meghirdették az első Transnatura nemzetközi természetfotó pályázatot, melyet azóta évente megszerveznek, az eddigi három kiadással sikerült rangossá és világszerte ismertté tenniük a megmérettetést, a legjobb pályamunkákat minden évben kiállították. A Székelyföldi Vadászati Múzeumnak otthont adó Bene-ház időközben a természetfotó állandó befogadójává vált, az évek során több háromszéki fotós is bemutathatta fényképeit, így mára az intézmény arcélét ez a vonás is meghatározza.
Demeter János azt mondja, Székelyföldön szükséges a természetfotó, itt karriert építhet magának egy jó természetfotós, nem kell máshová mennie fényképezni. Továbbá, olyanokat is érdemes fotózni hívni ide, akik kihívást látnak abban, hogy megörökítsék az itteni természet sokszínűségét. Ez a célja a kilenc főt számláló Transnatura Fotóklubnak is, felmutatni értékeinket, ám ez időt és komoly felszerelést igénylő vállalkozás, melyhez háttértudás, felkészültség, tapasztalat szükséges, de főként ott kell lenni, mert „a pillanat nem jön vissza”. A Transnatura nemzetközi természetfotó pályázatot idén is meghirdetik, immár klasszikus világversenynek tekinthető, s rangját jelzi, hogy a beérkező nyolcszáz fotóból kétszáz esetében biztosan el lehet gondolkodni, hogyan készült. Demeter János azt is fontosnak tartja, hogy mindezt önerőből, helyi támogatással sikerült megvalósítaniuk. Úgy látja, a természetfotózás egyre népszerűbb a nyugati társadalmakban, a fényképezőgép ma már segédeszközzé vált azok kezében, akiknek céljuk, hogy kimenjenek a természetbe, és megismerjenek minél több egyedi, védett területet. Számukra Székelyföld is nagyon vonzó lehet, ha sikerül megismertetni, „tálalni” természeti értékeinket, ráadásul kevés az olyan hely, ahol látható, fényképezhető a természettel együtt élő ember is.
A Transnatura Fotóklub április 19-ig megtekinthető kiállítása természetesen az itteni látogatók számára is kedvet teremthet ahhoz, hogy kimozduljanak kényelmi övezetükből. Persze, ennél jóval többről van szó, hiszen a kilenc fotós megannyi rejtőzködő szépségre exponál: hiúz és kamerába néző farkas (Tóth Piró), szöcskét éppen elkapó gyurgyalag (Babos Attila), zerge a sziklán (Bereczki Barna), közeledő medve (Berde Lajos), felnagyított bogarak (Csata Zoltán), karvaly és dagonyázó szarvas (Demeter János), vadmacska és dürgő fajdkakas (Mihály Aba Márk), rovarevő harmatfű és sziesztázó medve (dr. Szmolka István), sejtelmes téli táj (Szmolka Péter). Ez egy lehetséges végeredmény, ám a lényeg maga a keresés, a vad becserkészése, a lessátorban töltött idő. Ugyanakkor a természetfotók arra is bátorítanak, érdemes megismerni lélegző, éltető környezetünket, illetve azt is sugallják, jó úgy szemlélődni, hogy minél távolabbra lássunk.
