Hat sepsiszentgyörgyi középiskolából összesen ötven diákot sikerült meggyőzni arról, hogy belevágjanak a programba – számolt be Furus Levente programfelelős és Bálint Erzsébet önkéntes koordinátor. A feltételek közé tartozott, hogy ötfős csapatokba jelentkezzenek, így végül tíz csapat alakult ki. A toborzást követően a fiatalok képzéseken vettek részt, ahol alapvető tudnivalókkal ismertették meg őket mind a szervezést, mind az önkéntességet illetően.
A képzéseket a csapatonkénti elképzelések kidolgozása követte, amelyeket a fiataloknak június és november között kellett gyakorlatba ültetniük. Noha nem szabták meg, a csapatok általában három projekttel jelentkeztek (összesen 24 tervet nyújtottak be), amelyek megvalósításában kizárólag önkéntes alapon vettek részt. A tíz csapatból hétnek sikerült megvalósítani elképzelését (ez végül nyolcszáz órányi önkéntes tevékenységet jelentett), amelyek között egészen különlegesek is szerepeltek: így például a Kós Károly Szakközépiskolában meteorológiai állomást szereltek fel, amely most is működik, de olyan akciókra is sor került, mint felolvasás kórházban fekvő gyerekeknek vagy családi programok a városközpontban.
Furus Levente hozzátette: mind a mentorokra, mind a képzőkre nagy szükség volt, mivel a fiatalok több esetben nagy tervekkel érkeztek, bonyolult és sokrétű rendezvényeket képzeltek el, ezért bizonyos korlátok közé kellett igazítani az ötleteket.
Újságírói kérdésre Bálint Erzsébet kifejtette: noha a diákok bevonása „csettintésre nem ment”, később kiderült, kellően ösztönző volt az, hogy csapatban tudtak dolgozni, illetve az is, hogy iskolán kívüli, a klasszikus oktatástól eltérő módszerekkel sajátíthattak el tudnivalókat. A jelentkezők egyébként eddig nem dolgoztak szervezésben, csak résztvevőként látogatták a rendezvényeket. A diákok akciói révén egyébként nagyjából ezer sepsiszentgyörgyi lakost sikerült megmozgatniuk, azaz ennyien vettek részt az eseményeken.
A csapatok munkáját a decemberi gálaesten értékelték, 32 diákot díjaztak, és noha a projekteket a pozitívumok szempontjából elemezték, a rangsorolástól eltekintettek, nem osztottak helyezéseket. A program zárásaként a fiatalok személyiségfejlesztő táborban vettek részt, ahol a hangsúly a csapatépítésen, a bizalom kialakításán, illetve az alaposabb ismerkedésen volt. Furus Levente szerint ezzel egyebek mellett a klikkesedést próbálták feloldani, azaz, hogy az együttműködés, kapcsolattartás a továbbiakban ne csak a csapatokon belül működjön, hanem lehetőleg az összes jelentkező között. Bálint Erzsébet szerint a legtöbb résztvevő úgy értékelte, a tábor révén erősödött magabiztosságuk, sokuknak bizonyos félelmeik legyőzésében segített, de a csapatmunkával kapcsolatos meglátásaik is javultak.
Furus Levente hozzátette: ebben a formában a programba nem tudnak belevágni, ugyanis a pályázati lehetőségeik beszűkültek, viszont a fiatalokat igyekeznek továbbra is az „iroda környékén” tartani, az önkéntes tevékenységekbe bevonzani.
 A program anyagi fedezetét az iroda pályázati forrásokból, a Civil Innovációs Alap és Kovászna Megye Tanácsa támogatásából biztosította. A teljes költségvetés meghaladta a 66 ezer lejt, ebből a vissza nem térítendő támogatás 59 ezer lej volt. A fennmaradó összeg a pályázó önrésze, a befektetett önkéntes munka értékének felel meg.