Végre kezemben a küldemény s Vass Gyuláné Papp Viola asszony levele is, amelyet nem lehet meghatódottság és megilletődés nélkül olvasni. A 96 éves hölgy a levél végén mentegetőzik ugyan a ,,rendetlen írásáért", amely formáját tekintve mintája lehetne annak, hogyan kell szép, kiegyensúlyozott, karakteres betűkkel, fegyelmezett, egyenes sorvezetéssel és szabályos lapszélet hagyva levelet alkotni, mert írása tartalmát is ebbe a képbe illesztve, nem egyszerű levél ez, hanem nagyon figyelemre méltó alkotás. Önmagáról azért ír — tudom meg a levélből —, hogy tisztázza: ,,miért élek itt szívembe zárt örök fájdalmammal, imádott Erdélyemet elhagyva".

1913. I. 21-én születtem Kézdialmáson. A háború kitörésekor édesapám a családot a szentesi nagynénémhez vitte. A háború végén édesanyámat és két fiútestvéremet édesapám hazavitte Kézdialmásra, hogy ott folytassák tanítói működésüket hárman, nagyapámmal együtt. (Hét évig nem kaptak fizetést.)

Én Szentesen maradtam. Az elemi iskola elvégzése után kerültem haza. A sepsiszentgyörgyi képzőben szereztem tanítói diplomát. Így a Papp és a Jakab családban én lettem a 33. tanító. (Nyujtódon, nagyanyáméknál a család összejőve tanítói gyűlés volt.) Háromszék különböző községeiben tanítottam, végleges kinevezéssel Nagyborosnyón dolgoztam a férjemmel, Vass Gyulával együtt, akivel Csernátonban ismerkedtem meg egy tanítói gyűlés alkalmával.

A II. világháború idején szüleimmel és kisfiammal együtt ismét Szentesre kerültünk.

Mikor a férjem tüzérütege dunántúli pihenőn volt, szabadságot kérve értem jött, és két hétre odavitt. Pár nap múlva az üteget mozgósították Ausztriába. Nem tudott visszavinni, velük menekülve estünk amerikai fogságba, majd a hadosztályt az amerikaiak átadták az oroszoknak. Azzal váltunk el, hogy Szentesen maradok, amíg értünk jön. Kétévi orosz fogság után jött értünk, akkor, amikor éppen meghívást kaptam Földi Istvántól, hogy azonnal menjek Tolna megyébe, Tevelre, ahol ő a letelepített bukovinai székelyek részére megszervezte a Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet, és a leánykollégium vezetésére engem hív meg.

Földi István férjemet is rábeszélte, hogy vállaljuk a nemes feladatot: a sokat szenvedett bukovinai székelységet segíteni a beilleszkedésben.

Pedagógiai munkásságunk három csodálatos éve volt.

Rákosi idejében megszüntették: ,,túlságosan nemzeti vonalra tévedtünk". Testületét szétszórták, Földit Dombóvárra, minket Szekszárdra, majd később férjemet Pestre helyezték. Így kerültem aztán én is később Budapestre.

Teveli munkánk nem volt hiábavaló, tanítványainkból sokan lettek diplomások. Tolna megyében helyezkedtek el, segítve a székelység beilleszkedését.

2007. június 23-án volt tanítványaink az 1946-ban létesült, egykori Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet tiszteletére emlékünnepélyt rendeztek, és egy nagyon szép emlékfát állítottak, amelyre a nevelőtestület névsorát vésték fel. Egész napos csodálatos ünnepség volt. Sajnos, a meghívásnak (a testület egyetlen élő tagja) nem tudtam eleget tenni rossz egészségi állapotom miatt. Így én és egyik volt tanítványom, aki Pesten lakik, miután betegsége miatt nem tudott elmenni, írásban köszöntöttük a megjelenteket.

Pesten kezdetben általános iskolában tanítottam, majd az Erzsébet királyné úti gyönyörű iskolának lettem az igazgatója. Nem volt könnyű párton kívülinek helytállni tizenöt évig. Erdélyt sirató nagyasszony volt a címem a Pártbizottságban.

1969-ben a fővárosi tanácsülésen volt egy erdélyi vonatkozású, erősen megfogalmazott felszólalásom, amit a társaság, a helyzetről megfeledkezve, nagy tapssal fogadott. A miniszterhelyettes próbálta helyrehozni. Így aztán pár hónap múlva nyugdíjaztak. Azután is elég aktív életet éltem. Sokáig foglalkoztam délután a közeli iskolából átjáró tanulókkal, akiknek a szülei a mai napig hálásan köszöntenek alkalomadtán. Sok örömet szereznek az itteni volt tanítványaim törődésükkel. Csak egy példa: Trencsényi Borika gimnáziumi tanár 1967-ben volt tanítványom. Két évvel ezelőtt, mikor le kellett utaznom Sopronba, nem volt, aki elkísérjen, elcserélte az óráit, és lekísért.

A tanítványaim mellett sok örömet szereztek unokáim. Öten vannak, mind ügyesek, értelmesek, szorgalmasak, jól tanulnak. (Kiemelkedő Réka unokám, harmadéves a bécsi egyetemen, sok jelentkező közül ketten kaptak jövőre spanyol ösztöndíjat fél évre ― egy osztrák évfolyamtárs és Réka, a magyar lány.)

Füzérré fűződő gyöngyszemek

Nem volt lelkem az írást a saját hozzáfűznivalóm ürügyén félbeszakítani. Most is csak annyit toldok Vass Gyuláné Papp Viola asszony kedves leveléhez, hogy Földi István, akiről a Háromszékben több ízben írtunk, hosszú ideje példa- és mintaképünk székely és moldvai magyarmentő munkája révén. Domokos Pál Pétert szerencsénk volt személyesen is ismerni. Mindkettejük emlékezete élénken él az idősebb háromszékiek körében.

Valóban kicsi a világ! Most, amikor Ojtoz a Hadak Útján címmel könyvet szerkesztek, s saját írásaim összegereblyélésével vagyok elfoglalva, barátaim figyelmeztetnek, hogy jól figyeljek, mert Márton Áron püspök urunk is teljesített frontszolgálatot az Ojtoz völgyében az első világháború éveiben.

És mit nem ad az Isten, mikor úgy döntöttünk, hogy A túlélés évei címmel sorozatot indítok a Régi jó iskolamesterek, egykori szép sikerű riportjaink mintájára, akkor már lapul valahol Vass Gyuláné Papp Viola asszony nekem címzett levele, amely olyan, mintha a sorozat megrendelt darabja lenne.

Még egy egybeesés, illetve még egy példa arra, hogy ami összetartozik, az összenő:

Rancz Teréz kézdialmási tanárnő Gyöngyeiteket ne szórjátok szét címmel megírta Kézdialmás monográfiáját (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003). Ebben súlypontozva emeli ki a Papp tanítódinasztia szerepét a község művelődés- és gazdaságtörténetében. A Kézdialmáson tanító és a doktori tanulmányi fokozat megszerzésére aspiráló tanárnő írja:

1893-ban ,,rendes tanítói álláson" id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István, majd négy évvel később Jakab E. Berta kezdi el tanítói pályafutását Kézdialmáson.

Ifjabb Papp István emléke még ma is elevenen él a falu lakóinak tudatában. Az a négy évtized, amelynek ideje alatt igazgató-tanítóként itt munkálkodott, a falu lakosságának életében meghatározó volt. Tevékenysége nem csupán az oktató-nevelő munkára terjedt ki, hanem kitűnő szervezője, irányítója volt a közösségi munkának. Alig néhány hét alatt az ő vezetésével épült fel Almás első kultúrháza, amely ma tornateremként szolgál. Szintén oroszlánrészt vállalt 1918-ban a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. E szövetkezet enyhítette a község lakóinak nehézségeit. Papp István színdarabot is írt a helyi Hangya szövetkezet eredményes működéséről.

Megkérdeztem Rancz Teréz tanárnőt, hogy Vajon Vass Gyuláné Papp Viola asszonyhoz eljutott-e Kézdialmás monográfiája. Nem jutott el, mert nem ismerte az idős tanítónő budapesti címét. És most megvan a cím is! (Azóta kézhez kapta a monográfiát.)

Hát nem érdekes: Vass Gyula bécsi mérnök interneten olvassa lapunkat és a www.gondola.hu portálon megjelenő erdélyi írásokat, Bécsben eljár azokra a rendezvényekre, amelyeken erdélyi meghívottak szerepelnek. Az elektronikus sajtó írásait ismét papíralapúvá formálva átküldi idős édesanyjának Budapestre. Édesanyja levélben keres fel bennünket, és megtörténik a visszakapcsolás, a családtörténet hiányzó gyöngyszemei a helyükre kerülnek, és a történet végén felcsillan a szülőfalu, a háromszéki Kézdialmás képe.

Papp Viola férje, Vass Gyula 1994-ben A székelység kézdialmási napszámosa címmel örökíti meg igazgató-tanító apósa emlékét. Vázolja a kézdialmási iskola történetét is:

Iskolája csak 1826-ban létesül. Addig a tankötelesek Lemhénybe járnak, mint ahogy közös volt a lemhényiekkel a Szent Mihály hegyén 1510-ben legendásan épült gyönyörű vártemplom.

A szalmafedelű, korszerűtlen iskolát az 1889-ben elkészült új iskolaépület váltja fel. A korszerűbb épület kőalapra, fából, zsindellyel födve épül, két tanteremmel és egy tanítói lakással rendelkezik. Az építkezési költséghez Lönhart Ferenc erdélyi püspök és gr. Nemes János 900 forinttal járul hozzá. A többit anyagban, napszámban a hitközség adja az építkezéshez.

Hosszú évtizedekig ebben az épületben működik a Róm. Kat. Népiskola, Kézdialmás egyetlen oktatási intézménye. Szolgálja hűségesen a legnehezebb, legkritikusabb történelmi időkben a falu népének kulturális és gazdasági felemelkedését. Falaiba lelket, életet a nyujtódi Papp család okleveles tanítói visznek.

Rancz Teréz írja Kézdialmás monográfiájának gyöngy-metaforás, lírai utószavában: Nem a jajveszékelés a megoldás, hanem a szétszórt gyöngyök összegyűjtése, füzérré fűzése. Ha sárban hevernek, ne taposd el! Vedd fel őket, és féltve őrizd, mert ki tudja: talán egyszer, valamikor örömükben kivirágoznak.

Kézdialmás s az itt élő és innen elszármazottak históriájának néhány gyöngyszeme most füzérré fűzve egymás mellé került.