Farcádi Botond
Lehetne persze csalódottan, dühösen akár vagy egyszerűen csak szárnyaszegetten, rezignáltan ostorozni mindazokat, akik nem voltak ott tegnap Marosvásárhelyen a Postaréten, lehetne számháborúkba bocsátkozni, hogy akkor mennyi is az annyi, sok, elégséges az a pár ezer tüntető, hogy nyomatékot, súlyt adjon autonómiakövetelésünknek – de zsákutca vagy tévút lenne mindez.
Az igazság az, hogy Marosvásárhelyen március 10-én évről évre győzelmek születnek. Nem eget-földet rengető diadalok ezek, nem is nagyon látványos, azonnali politikai változásokat hozó, dicsőséges győzelmek, sokkal inkább apró sikerek, amelyeket viszont tudnunk kell megbecsülni.
Kitartunk – Rezist – hirdette egyike a – sajnos, továbbra is meglehetősen kevés – kétnyelvű feliratoknak. Hogy elkapták-e a román televíziók kamerái az egyértelmű szolidaritás üzenetét az országban nemrég a jogállamiság védelmében lezajlott tüntetésekkel, nem tudjuk, de a jelzés mindenképpen nagyon fontos: a székelyföldi autonómiatörekvések támogatói nem valamiféle barbár, a valóságtól elszakadt, párhuzamos világban élő vademberek, hanem gondolkodó, a jelenlegi romániai valóságban élő, a demokrácia és a jogállamiság alapértékei iránt elkötelezett, törvénytisztelő állampolgárok. Az is örvendetes, hogy ez az utalás a kormánynak benyújtott petíció szövegében is szerepel – lehetnek ugyanis szövetségeseink mindazok táborában, akik korrupciómentes, tiszta közéletet szeretnének Romániában, elvégre magunk is ugyanazt szeretnénk.
Aprócska győzelemként könyvelhetjük el azt is, hogy Marosvásárhely magyargyűlölő polgármestere egyedül maradt értelmetlen szélmalomharcában. Diverzionista, a legsötétebb diktatúrát idéző, fenyegetőző nyilatkozatai ellenére a megemlékezést követően a hatóságok és rendfenntartó erők tisztességes hozzáállásának köszönhetően a tüntetők a gépkocsiforgalom előtt lezárt úton vonulhattak, nem kényszerültek a járdán összezsúfolódni, mint az előző két évben.
És az sem oly jelentéktelen ám, hogy évről évre eljönnek hozzánk és bátorítanak bennünket az Európa-szerte működő, virágzó autonómiákban élő politikai vezetők: a katalánok, a baszkok, a flamandok – alig van olyan országa a vén kontinensnek, ahol az önrendelkezés valamilyen formája ne működne. Idén talán a baszkok üzenetére, több évszázados bölcsességre érdemes hegyeznünk fülünket: akaraterővel, bölcsességgel a kicsik felülkerekednek a hatalmasokon.
Akaraterőt és bölcsességet adjon hát minékünk a Jóisten.
